Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Gál József: A földszobrász

ban kapott helyet a főiskola. Annak idején úgy tervezte meg Lechner az épü­letet, hogy a Múzeumnak és az ahhoz kötődő oktatásnak egy helyen kell len­nie. Ügy gondolta, hogy az ott található értékek azonnal kerüljenek a követ­kező generáció életébe. Ilyen módon mi egy paradicsomban éltünk, s az akkor ránk szakadt politikai drill meg egyebek különösebben nem foglalkoztattak bennünket. Bizonyára azért sem, mert valamilyen módon megkíméltek ben­nünket a tanáraink. Ekkor a hallgatók zöme úgynevezett szakérettségis volt. Azaz, nem járták végig azokat a gimnáziumi éveket, amelyek a műveltség alapjait megteremtet­ték. Ezért nekik a szakmai tárgyak mellett minden más tantárgyat is - helyes­írás, számtan, stb. - kellett tanulni, ami alól mi hárman, jó barátok, - Fekete György, Nagy József és én - mentesítve voltunk. Az órákon persze részt kel­lett vennünk, a szigorú katalógus miatt is, de mi a hátsó padban nem az elemi iskolai tananyagra figyeltünk, hanem rajzoltunk. Rajzoltuk a mellettünk ülő­ket, rajzoltuk egymást meg mindent. Az akkori korszaknak a lehetetlenségeit föl tudtuk használni arra, ami nekünk fontos volt: megtanultunk rajzolni és megtanultunk mintázni. Merem állítani, nagyon jól megtanultuk. Ez a szakma lényegét jelenti. Szerencsére az akadályokat az első időtől nagyon komolyan és a sok munka következtében könnyen is vettük A szocreál szellem azt jelentet­te, hogy az előttünk lévő jelenséget, tárgyat fényképszerű szigorúsággal kellett megjeleníteni. Ez igen fontos volt, mert egy következő irányba is mutatott, s ebben újra a véletlen segített. Kedves Mester! Többször is hallottuk Óntól, hogy pályafutásában a véletleneknek meghatározó szerepe volt. Naplója, különböző' megnyilatkozásai mégis irigylésre méltó tudatosságra vallanak. Nincs itt valami ellentmondás? Nincs. A tudatosság mellett a véletleneknek nagyon nagy szerepe volt pályám alakulásában. Nagyon szegények voltunk. Január-februárban csak temperálták a főiskolát a szénhiány miatt. De otthon sem tudtunk fűteni. Ezért elkezdtem a könyvtárakba járni, először is a Széchényi Könyvtárba, mert ott meleg volt. Az Allatkertbe is elsősorban a meleg miatt mentem. Elkezdtem nagyon inten­zíven rajzolni. Elat héten keresztül állandóan rajzoltam. Megtanultam az álla­tokat lerajzolni. Az állat nem marad nyugton, nem hajlandó nekünk megállni, hanem jön-megy. Az állatot nem lehet úgy beállítani, mint a modellt. Sokat studíroztam azon, hogyan lehet a mozgó jelenséget ugyanúgy megragadni, mint az állót, aztán rájöttem a megoldásra: az emlékezetből való rajzolás fon­tosságára. Ekkor elkezdtem tanulmányozni az állatanatómiát. Barátaim beengedtek az Állatorvosi Egyetemre, ahol boncolhattam is. Bejártam a Mezőgazdasági Múzeumba, ahol aprólékosan lerajzoltam a híres Kincsem csontvázát. Csinál­tam egy állatanatómiai jegyzetet is, mert akkoriban nem lehetett nálunk ilyes­mit kapni. Ez egy jó korszaka volt az életemnek. Ez az időszak vezetett rá valamire, amire, ha nem jövök rá, egész pályafu­tásom során sok bajom lett volna. Ezek olyan szakmai dolgok, amelyeket ver­bálisán nehéz megfogalmazni, de megpróbálom. Tanárunk Bernáth Aurél és 6

Next

/
Thumbnails
Contents