Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Gál József: A földszobrász
ban kapott helyet a főiskola. Annak idején úgy tervezte meg Lechner az épületet, hogy a Múzeumnak és az ahhoz kötődő oktatásnak egy helyen kell lennie. Ügy gondolta, hogy az ott található értékek azonnal kerüljenek a következő generáció életébe. Ilyen módon mi egy paradicsomban éltünk, s az akkor ránk szakadt politikai drill meg egyebek különösebben nem foglalkoztattak bennünket. Bizonyára azért sem, mert valamilyen módon megkíméltek bennünket a tanáraink. Ekkor a hallgatók zöme úgynevezett szakérettségis volt. Azaz, nem járták végig azokat a gimnáziumi éveket, amelyek a műveltség alapjait megteremtették. Ezért nekik a szakmai tárgyak mellett minden más tantárgyat is - helyesírás, számtan, stb. - kellett tanulni, ami alól mi hárman, jó barátok, - Fekete György, Nagy József és én - mentesítve voltunk. Az órákon persze részt kellett vennünk, a szigorú katalógus miatt is, de mi a hátsó padban nem az elemi iskolai tananyagra figyeltünk, hanem rajzoltunk. Rajzoltuk a mellettünk ülőket, rajzoltuk egymást meg mindent. Az akkori korszaknak a lehetetlenségeit föl tudtuk használni arra, ami nekünk fontos volt: megtanultunk rajzolni és megtanultunk mintázni. Merem állítani, nagyon jól megtanultuk. Ez a szakma lényegét jelenti. Szerencsére az akadályokat az első időtől nagyon komolyan és a sok munka következtében könnyen is vettük A szocreál szellem azt jelentette, hogy az előttünk lévő jelenséget, tárgyat fényképszerű szigorúsággal kellett megjeleníteni. Ez igen fontos volt, mert egy következő irányba is mutatott, s ebben újra a véletlen segített. Kedves Mester! Többször is hallottuk Óntól, hogy pályafutásában a véletleneknek meghatározó szerepe volt. Naplója, különböző' megnyilatkozásai mégis irigylésre méltó tudatosságra vallanak. Nincs itt valami ellentmondás? Nincs. A tudatosság mellett a véletleneknek nagyon nagy szerepe volt pályám alakulásában. Nagyon szegények voltunk. Január-februárban csak temperálták a főiskolát a szénhiány miatt. De otthon sem tudtunk fűteni. Ezért elkezdtem a könyvtárakba járni, először is a Széchényi Könyvtárba, mert ott meleg volt. Az Allatkertbe is elsősorban a meleg miatt mentem. Elkezdtem nagyon intenzíven rajzolni. Elat héten keresztül állandóan rajzoltam. Megtanultam az állatokat lerajzolni. Az állat nem marad nyugton, nem hajlandó nekünk megállni, hanem jön-megy. Az állatot nem lehet úgy beállítani, mint a modellt. Sokat studíroztam azon, hogyan lehet a mozgó jelenséget ugyanúgy megragadni, mint az állót, aztán rájöttem a megoldásra: az emlékezetből való rajzolás fontosságára. Ekkor elkezdtem tanulmányozni az állatanatómiát. Barátaim beengedtek az Állatorvosi Egyetemre, ahol boncolhattam is. Bejártam a Mezőgazdasági Múzeumba, ahol aprólékosan lerajzoltam a híres Kincsem csontvázát. Csináltam egy állatanatómiai jegyzetet is, mert akkoriban nem lehetett nálunk ilyesmit kapni. Ez egy jó korszaka volt az életemnek. Ez az időszak vezetett rá valamire, amire, ha nem jövök rá, egész pályafutásom során sok bajom lett volna. Ezek olyan szakmai dolgok, amelyeket verbálisán nehéz megfogalmazni, de megpróbálom. Tanárunk Bernáth Aurél és 6
