Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Gál József: A földszobrász

vezó'nek. Megkerestem a tájékoztatót, hogy megnézzem, hol tanítják a díszlettervezést. Láttam, hogy az Iparművészeti Főiskolán. Jelentkeztem is. Mondanom sem kell, arra a szakra nem vettek föl, hanem ötvösnek. Két évig tanultam is, igaz a fémművesség nem igazán érdekelt, és szerencsémre átkerültem a kerámia szakra.

Borsos Miklós segítségével?

Annyiban igen, hogy ötvös létemre megnyertem egy országos kerámiapályázatot egy kakassal. Keramikustársaim megengedték, hogy ott „barkácsoljak” velük. Aztán pofátlanul beadtam a pályázatra és az első díj lett a vége. A sikeres pályázat után Borsos megengedte, hogy a kerámián folytassam tanulmányaimat.

Amikor átkerültem erre a szakra, választanom kellett az ún. kerámiavonal és a porcelán között. A zalaegerszegi Németh Jancsi volt a tipikus keramikus, mert ő fazekascsaládból jött, minden ízében érezte a kerámiát. Engem pedig elkezdett a porcelán érdekelni. Sikerült is a porcelánon keresztül megtanulni a magas tüzű kerámia minden csínját-bínját, ami nagyon különbözött az akkori kerámiától. A különbözőségnek történelmi okai vannak: Trianon. Azok a fajansz- és keménycserépüzemek, amelyek iparilag gyártották a használati tárgyakat, Szlovákiában, Erdélyben vagy Burgenlandban maradtak. Ezért Magyarországon a fazekasság terjedt el, ami technológiailag azt jelenti, hogy 960 fok körül égernek, és alacsony hőfokon általában ólmos mázzal vonják be a tárgyakat. A magyar kerámia urbánus változata tulajdonképpen ebből alakult ki, hiszen ugyanolyan hőfokon ugyanolyan technológiával dolgoztak a keramikusok. A főiskolai kerámia szakon is ezt tanították.

Ehhez még egy ideológiai szempont is hozzájárult. A szovjet felfogás szerint az iparművészet azonos a népművészettel, következésképpen az iparművészet gyökereit is a népművészet területén lehet keresni. Ilyenformán ideológiai és technológiai oldalról is meg lett erősítve ez a kerámia-felfogás.

Én meg azáltal, hogy a porcelánt választottam, eleve az 1200 fok fölötti hőtartománynak az anyagait és annak a technológiáját ismertem meg, mert ott a porcelánon kívül sok minden van még, például a tűzálló kerámiák gazdag választéka. Azóta a világ kerámiaipara 1200 °C hőtartomány felett éghető tárgyakat gyárt, a fazekasság elveszítette korábbi pozícióit. Ez a kerámia-művészetre is döntő hatással volt.

Hogy élte meg a főiskolai éveket?

A főiskolát 1952-ben kezdtem, és 57-ben diplomáztam. Nagyon furcsa világ volt. Azon gondolkodom, hogyan tudnám röviden összefoglalni ezeknek az éveknek a hangulatát. Az biztos - mindentől függetlenül - ahogy és amikor bekerültem a főiskolára én nagyon boldog voltam. Mindaz, ami ott történt, a festékszagú iskola - ötvenes évek ide, ötvenes évek oda - nagyon tetszett. Valójában mindent lehetett csinálni. Érdekesen folyt ott az élet. Az Iparművészeti egy kis barátságos iskola volt. Az Iparművészeti Múzeum oldalszárnyá5