Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Gál József: A földszobrász

ben élt, másrészt az életét alakító körülmények nem alakultak túl szerencsé­sen... Ha rátalált valami sikeresnek látszó életformára, akkor szinte mindig valami olyasmi következett, ami a folyamatot megszakította. Folytonos újra­kezdő' volt, de a dolgoknak mindig a szerencsétlen oldalát fogta meg. Nem volt soha sikeres. Egyedüli gyerek lévén - gondolom - még inkább egymásra utáltán élte életét anya és gyermek. Az akkori idők viszonyait mai tapasztalatok alapján nehéz megítélni. Akkor általában az anyák voltak a családfenntartók és a nagymamáknak jutott a gye­reknevelés. Csakhogy mi gyerekek nem nagyon figyeltünk az aggodalmasko­dó nagymamákra. A viselkedési mintákat a háborúból vettük. Akkor igen korán elindult a gyermek Schrammel Imre önállósodása. Mi tagadás... a csavargó életformára rendezkedtünk be. Pontosan tudtuk, mit lehet tenni és mit nem. De szerencsénk is volt, mert azért gyakran olyasmit is csináltunk, amit nem lehetett - lövedékeket szedtünk szét, meg egyéb, őrüle­teket találtunk ki. Az egész háborús generáció megtanulta, mi a hiány, nem volt sem élelem, nem volt játék sem. A játékokat ezért magunk csináltuk, a lelőtt amerikai repülőgépek roncsaiból, amikből mindent az égvilágon kiszed­tünk, amit lehetett. Ezekből építettünk mindenféle herkentyűket, így nagyon korán megtanultunk a lehetetlen dolgokból is kihozni valamit. Ezt nem a szü­lőktől tanultuk. A gimnáziumban - említette - elsősorban a természettudományos tantárgyak érde­kelték. Ez az érdeklődés a mai napig megmaradt, ahogy naplójegyzetei bizonyítják. 50 éves korától vezetett, mára sok kötetté duzzadt, számos rajzzal kiegészített, magyarázott fóljegyzései ne?ncsak Shrammel Imre életének, művészetériek, hanem a magyar művészet történetének is páratlan dokumentumai. Az érdeklődéséből követ­kezően lehetett volna - igazolják a naplójegyzetek - kutatóorvos vagy mérnök is. Akkor mién a kerámiai Inkább mérnök, mint kutatóorvos, mert akkor az érettségi bizonyítványnak kitűnőnek kellett lennie ahhoz, hogy az orvosi pálya számításba jöhessen. Az én jeles érettségim pedig kevés volt ide - meg aztán eszembe se jutott. Hogy került az Ipar-művészeti Főiskolára? Rendeztünk az iskolában egy farsangi bált. Az volt a szokás, hogy a 8. osztá­lyosok búcsúztatóját a 7. osztályosok rendezik, ami egy előadással kezdődik és éjfélig tartó tánccal fejeződik be. Egyik osztálytársam a Színművészeti Főisko­lára készült, és azt mondta, mutassuk be Ibsen Peer Gyntjét. O rendezi, én meg készítsem el a díszleteket, mert jól tudok rajzolni. Az egészből nem lett semmi. Ennek ellenére a barátom jelentkezett rendezőnek, én meg díszletter­4

Next

/
Thumbnails
Contents