Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Gál József: A földszobrász

városba, mert egy, a gyermekkori skarlát következtében fellépő középfülgyulladás utáni helyreállító műtétet Szombathelyen végeztek el 1936-ban.

Akkor nincs is Szombathelyről gyermekkori emléke?

Szombathelyhez és a megyéhez való vonzalmam inkább házasságom után vált erőssé. Feleségem, Tábori Gabriella textilművész ikervári. 1958-as házasságkötésünk után rengeteg időt töltöttünk Vas megyében, többek között Zsennyén.

Szakmám gyökereit a vadvizű Rába mentén tanulmányoztam. Az érdekelt, hogy az agyag keletkezése, vándorlása, ülepedése hogyan történik, milyen morfológiai konzekvenciái vannak. A Rába alkalmas terep ennek tanulmányozására, különösen az Ikervárhoz közeli folyószakasz, itt ugyanis az erőmű miatt gyakran és gyorsan árad illetve apad a víz, így rövid időn belül figyelhetők meg a meder és a hordalék változásai. Az itt szerzett tapasztalataim meghatározták minden későbbi törekvésemet.

Életének következő állomása Nagykanizsa.

Szüleim válása után anyámmal Kanizsára költöztünk nagymamámhoz. Itt jártam elemibe, majd a piarista gimnáziumba. A háború minden borzalmát, történéseit, mélyreható tanulságait itt éltem meg. Apámról ezalatt semmit sem tudtam. Ez nem volt akkor rendhagyó, hiszen nagyon sokan semmit sem tudtak hozzátartozóikról ebben az időben. Anyám 1947 körül Pestre költözött, és úgy volt, hogy én Sopronban lakó húgánál folytatom a gimnáziumot. Ekkor elhatároztam, hogy megkeresem apámat. A találkozás csalódást okozott, mert még a nevét is megváltoztatta Vasvárira. A névváltoztatást csak később értettem meg, amikor láttam, hogy a német nevű családokat kitelepítik, kényszer- munkára viszik Szibériába.

Nos életemnek egy nagyon zavaros, ellentmondásos korszaka volt ez, amely azzal zárult, hogy az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium tanulója lettem és zenetanár nagybátyámnál laktam.

Milyen emlékek kötik a gimnáziumhoz?

Nem voltam rossz tanuló, de jó sem. Nem szerettem a gimnáziumi tantárgyakat. Csupa olyan dolog érdekelt, amit nem tanítottak, de nagyon érdekelt a természetrajz, a kémia. Ezekből könnyen vettem az akadályokat. De sok más is érdekelt, például a barkácsolás.

Ez az örökös tenni akarás végigkíséri az életét. Honnan kaphatta ezt a folytonos, szinte sohasem lankadó energiát?

Minden ember örököl egy génállományt, ami meghatározza egész későbbi életformáját. Az anyám nagyon ügyes asszony volt. Őneki azonban - attól kezdve, hogy elvált apámtól - az életben semmi sem sikerült. Nem tudta kvalitásait sohasem kamatoztatni. Egyrészt nem kedvezett neki az a kor, amely3