Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Pálfi Ágnes: Poste restante

9.

Esélytelen. Pokolra menni gyáva - nem állítom, hogy az voltál. De késő, hogy üzletet köss immár énvelem.

A gyászmunkát elvégzem épp, ha kéred: ez nem nagy ügy részemről, csak rutin.

Bár én a friss húst kedvelem, bevallom, és a tiéd már megszottyadt egy kissé, fogamnak nem túlságos élvezet - ha hívsz, jövök. Állj készen, azt tanácslom, mert nem tudom az órát és napot, amikor lesz rád néhány szabad percem. Kegyes halál - ne számíts többre tőlem, hisz esetedben nincs miről csevegni, s vitázni pláne. - Gyorsan túllehetsz a dolgon, mintha mi se történt volna.

De nincs remény, hiába füstölögsz - vésd jól eszedbe: kézirat nem ég el, mint ahogy én sem - készséges ördögöd.

10.

Ki hajnalodván leltél rá Faustra,

Jüanra meg csillagos éjszaka,

Hamletre délben, életed zenitjén, s a lebukó Nap oroszlán-sörénye Quijote árnyát vonta rőt aranyba - csak azt ne gondold, mindened oda!

Ismerlek jól: borostyánkőbe zárva őrized mind, kit egykor megszerettél.

S hogy titkukat kilesni te születtél, bár néhanap csak ábránd, úgy hiszed, kimondom én: a női Kékszakáll vagy.

Akárha élne, s hallanád szavát, kit sose láttál - igen, Öt magát kémleled most is. Nincs okod tagadni, csak ez marasztal. S jól teszed, ha nem állsz még odébb, hogy színről-színre lássad... De csitt, szivem! - Még megtréfál a látszat, hogy férfiként tekint rád - Gabriel.

19