Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér
CSÁK GYULA Háttér ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 2. 10. Gyakori élményem, hogy izgalmas gondolataim támadnak, amelyek azonban nem érik el teljes formájukat. Elúsznak valami ködbe. Lelkesít pedig a felvillant gondolat, erős kötelet akarok belőle fonni, hogy felkapaszkodjak rajta valami magaslatra. Ámde mielőtt sodorni kezdeném, elpattan a felcsípett fonal. Az édes gyökérrel való kínlódásokhoz hasonlíthatom ezt a szellemi folyamatot. Ha rábukkantunk tanyasi-falusi gyerekekként ilyen vadon termett, csábító növényre, húzni kezdtük kifelé, de egyszer csak elszakadt és rövid csonkja maradt a kezünkben. A nagyobbik részt, a ki tudja mekkorát? - megtartotta magának a föld. Ilyen csonkolt gondolaton rágódtam Szófiában 1956. október 15-én, röviddel azt követően, hogy betonra ereszkedett velem a repülőgép. A bolgár fővárostól délnyugatra lévő Vitosa hegység oldalában, hatalmas, ódon épületben szállásoltak el s pillanatnyilag éppen a két hétre szóló országjárásomat készítették elő a nagy szálloda egy kis termében, hozzáértő emberek, tucatnyian. Az ügymenet irányítója zömök, dús bajuszú, aranyfogakat csillogtató, huncut szemű ember volt. Buzgalommal tette a dolgát repülőgépem landolása óta. Közben azonban kellemetlen kérdésekkel zaklatott a magyar belpolitika ügyeit illetően. Itt, a kis szobában is többször jött elő azzal, hogy a Petőfi kör ezért-azért ártalmas. Tudálékoskodása, pöffeszkedése alapján ahhoz a Kucsera elvtárshoz hasonlítottam, akiről ITáy Gyula publikált pamfletét október 6-án az Irodalmi Újságban. A pártbürokratákat gúnyolta gyilkos módon az író és nagy tetszést aratott vele. Nem pontosan illett az én emberemre a jellemzés, mert Kucsera biztonságiak által kísérgetett, magas beosztású társadalmi szereplő volt, míg az én útimarsallom alacsonyabb rangú lehetett a saját körletében. De a bukéja hasonlított. Mi lehetett volna lényegtelenebb számomra, mint az ott összegyűlt nők és férfiak kíváncsiságának a kielégítése a felmerült ügyben? Mégis a kétségbeesés vad elszántságával törekedtem, hogy érthető és meggyőző választ adjak. Őszinte akartam lenni. Azt a személyes tapasztalatomat készültem elmondani a jelen lévőknek, hogy például hat évvel korábban, tehát 1950-ben, amikor ideiglenesen a magyar kommunista párt központi lapjánál ténykedtem, olyan emberekkel ismerkedtem össze, akik akkor fanatikusan sztálinistáknak mutatkoztak s nem haboztak, hogy ilyen minőségükben lépjenek fel velem 20
