Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Pálfi Ágnes: Poste restante

(vagy ha vetett is, ördög vitte nyomban). Szabad vagyok hát. Az lehetsz te is!

Csak rajtad múlik. Legjobbakat: Én.

7.

ez gáz. hogy szarban vagyok én is, erről máskor... most verseidről - hát nem is tudom... a szapphikum s a többi antik strófád az én fülemnek mesterkélt egy kissé, a trianon meg, a ...ba, drága nyomdafestéket nem tűr ez manapság, a korrekt úr bejön, közölném is, de félek, momentán, sajna, gyávának kell lennem, nem vállalom, néven nevezve pláne botorság volna, esztelen merény hátba támadnom őt, a szak- tekintélyt, katedrát ad, ki meglehet, nekem, majd akkor síkraszállok nyílt sisakkal, bár attól tartok, hősnek nem születtem, de férfi volnék - a fészkes fenébe! s végtére költő - ki tudja, egyre megy: ölelsz vagy ölsz, élsz-e vagy halsz a nőért... s a grundért - mint nemecsek.

Ez háború. Ne könnyítsd meg a dolguk! Mert még a végén te leszel a bűnbak. Nem véd a törvény? - Ott a kiskapu neked is éppúgy tárva-nyitva, mint a sok szemétnek. Fellebbezz, ha mondom! S önérzeted méltán ha tiltakozna, hallgattasd el. Hiszen az életösztön, tagadni kár, hogy eló'bbrevaló - ha nincs kenyér, hiába kész a lélek, a test erőtlen - és tőrbecsalható.

Itt mese nincs. Hogy mit tudnak a gének, s e földi pályán van-e még esélyed, csak úgy derül ki, hogyha föladod, amiről olykor már-már hinni merted, hogy nem lopott kincs, hanem őseid jogán sajátod: sértett büszkeséged. (Nyakamon érzem: e körmondat hurok, s mint ama hóhér, még megfulladok!)