Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - G. Komoróczy Emőke: "A vers: protestálás a halál ellen..."
G.KOMORÓCZY EMŐKE „A vers: protestálás a halál ellen..." KOVÁCS ISTVÁN SZÉPIRODALMI MUNKÁI „Köröttem az esős égbolt fábati korhadó erezete. A haldoklás: a lélek vajúdása. A lét: bomló emlékezet ” (Összegzés) Kovács István a legfiatalabb a Kilencek társaságában: 1945. augusztus 15-én született Budapesten, de féléves korában már Igricibe (Mezőcsát környéki kis falu) került, anyai nagyanyjához. Édesapja ugyanis eltűnt a háborúban; édesanyja Pesten dolgozott, de igen szűkös anyagi körülmények között élt. 1950- ben, mikor a Fodor Szanatóriumban (a Korányi Klinika szomszédságában) telefonkezelőként végre egy kis szobát kapott a gyógyszerraktárnak használt hajdani katolikus templom sekrestyéjében, magához vette fiát, aki aztán már Budakeszin kezdte az általános iskolát. Életének elsó', élményekben gazdag évtizedét az író A gyermekkor tiindökle- te c. önéletrajzi ihletésű regényében örökíti meg (1998, 2006). A gyerek-főhős, István egyes szám első személyű elbeszélésében nem csupán, s nem is elsősorban az eseményekről ad számot, mint inkább lelki-szellemi érlelődésének folyamatáról, s arról a társadalmi-történelmi háttérről, amely ezt az időszakot (1956-tal bezáróan) meghatározta. A téma voltaképpen már a hetvenes évek elején foglalkoztatni kezdte a szerzőt; az első részletek meg is születtek (Korai önéletrajz), de csak a rendszerváltás utáni évtizedben tudatosodott az íróban, mennyire fontosak a gyerekkori élményei; s a nagy történelmi fordulat fényében átértékelődött szemében az egész elmúlt időszak. így lett a regény csúcspontja s egyben zárómozzanata az 1956-os forradalom, amely az akkor 11 esztendős fiúcskát felnőtté érlelte - jóllehet közvetlenül nem vett részt benne, csak mint szemtanú. A műfaja szerint „nevelődési regény”-nek nevezhető mű hitelesen és széles körűen tárja fel azokat az esemény-mozaikokat, amelyek a kisgyerek élet- és világszemléletét (a történelemről alkotott képét) formálták, s amelyek később szellem-alkatát, a valósághoz való viszonyát, emberi habitusát meghatározták. A szerző úgy válogat az élményei között, olyan mozzanatokat emel ki belőlük, hogy azok mintegy „célra törően” vezetnek a „végkifejlethez”; amikor is úgy érezzük: addigi életében minden törvényszerű, szinte determinált volt. A regény alapján 2006-ban filmet is készítettek Erdőss Pál rendezésében (a forgatókönyvet Zahora Mária írta), elsősorban az ’56-os őszi jelenetekre koncentrálva. Az események fél évszázad távlatából mit sem 67
