Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Kovács István versei
KOVÁCS ISTVÁN 3 3 3 3 Decemberi hangulat, 2009 Aki vezényelni, aki áldani kész, vagy csak karjának feláldozásával rettenteni, lehet, hogy poklok tüzével játszik. A tanmese: génkezelt história. A magával ragadó vastaps, a személytelen ima, s a gyó'zelemtől üszkös, megvető mosoly nyomán talán rögtön rádöbbensz... Talán csak hónapok, esztendők, évtizedek múltán... Talán éppen Halottak Napi mécsest, vagy Szenteste gyertyát gyújtva, esetleg utolsó cigarettád mámorítón felizzó fényében látod meg, hogy a tüzesvas-próbától égre kérgesedett tenyérben kékesen hüppögnek, majd fölsírnak az újszülötke-lángok, s máris felnőttként morajlanak a perzselő rohamra lobbant vörös hacukás vitézek. Hunyt szemmel, mintha csodaszarvasok szellemcsordája suhanna át félszeg gyermekkorod egy összecsukló harmonika jajától máig hajszolt csöndjén. Moss szépen kezet! Egyetlen mesebeli tapsra minden csupa ragyogás: kivilágított temetők, szikrázó köztéri karácsonyfák... Ingyen-teáival 62
