Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Kovács István versei
és ingyen-tűivel országos bambaságra kábító világ. És mint örökké tartó légiriadóban, kiterítve az elvadult fénycsóvákkal - hajdani merész álmaiért újra és újra megvesszőzött város. Egykor volt városunk: a játszótereken elhantolt hősöké... Újévi tűzijáték az éjféllé dermedt pillanatban: történelmi korszakokkal megrakott kiolthatatlan máglya. Elment egy hajléktalan SMS-ÜZENET FIAMTÓL Meghalt Vadócz úr. Szomorú vagyok. Biztos, a sorsa miatt is. Szeretett engem. Egyszer a Liget kocsmában megkérdeztem: mi a kedvenc nótája? Kérte, játsszam el neki a Himnuszt.
/
