Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 3.)
magam. Senkinek nem szóltam róla, de sok jelből olvasva dagadt a velük kapcsolatos aggodalmam is. Beszéltek a jugoszláviai munkástanácsok bevezetésének szükségességéről, szóba jött, hogy újra kell építeni a szétzavart népi kollégiumokat, szét kell zavarni viszont az erőszakkal szervezett mezőgazdasági szövetkezeteket, el kell törölni az orosz nyelv kötelező tanítását és így tovább. De hát ezek a jelenségek a minden eresztékében recsegő rendszer betegségtünetei! A teljes gyógyulás terápiája ennél alaposabb kell, hogy legyen. S legfőképpen hiányzott az egészséges jövendő megépítésének hozzáértők által kimunkált terve! Vajon, akik a sztálinizmus iskoláiban fellázadtak a sztálinizmus ellen, tudnak-e mást létrehozni, mint a sztálinizmus új változatát? Na, persze, minden más lenne, ha engem tennének meg vezetőnek... Elmosolyodtam. 23. Engedni kezdett bennem a feszültség. Múlóban volt a méreg, amit az állami és egyházi vezetők cifra viszonyának dokumentációja hevített fel bennem. Gyorsan le is csökkent az érdeklődésem az egész ügy iránt. Ellenben a korábbinál is nagyobb figyelmet fordítottam a Jézus anyjáról és testvéreiről szóló jelenetre. Lenyűgöztek ugyanis és föllelkesítettek Jézus szavai. Kimondja Jézus, hogy létezik magasabb érték, mint a vér szava, és jogunk van azt az értéket választani. Felszáradt a testemről az izzadtság, fázni kezdtem és mezítelen lábaimat sem szerettem látni, ezért letusoltam, köpenyt kaptam fel, aztán az ágyra heve- redtem. Jézus esetében a magasabb érték az O mennyei Atyja. Júlia esetében a szerelmi szenvedély. A világirodalom legdíszesebb szóékszereit csillogtatva mondja ugyanazt, amit a Biblia: 0, Rómeó, mért vagy te Rómeó? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé, És ne?n leszek Capulet én se többé. Esetemben az a legnagyobb érték, ha szabadon szolgálhatom azt a legfőbb jót, amit annak vélek. Na, ez azért még pontosításra szorul. Magán viseli, hogy életemben először mertem vállalni ezt a definíciót. Lássuk tehát előröl... Dobtam egyet magamon és készültem a mindig kéjes szellemi túrára, amikor kopogást hallottam az ajtómon. Elallgatóztam. Ismétlődött a kopogás. Enyhe csodálkozással, némi szorongással és kis kíváncsisággal megnyitottam a vastag ajtót s ott állt a lány, akivel a repülőtéren láttuk meg egymást először, aki pénzt számolt a kezembe, aki a helyi időhöz igazította órámat és szívdobogásomat. S aki most itt állt némán, mégis beszédesen. Úgy világlott arcáról a szándéka, mint a lámpa színe a gyalogátkelőn. Utat nyitottam neki és bebocsátottam Nagyon meg volt ágyazva annak a szerelemnek. (folytatása következik) 61
