Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 3.)
Most a tanácsos csuklóján szorult a bilincs. Megpróbálta elrántani a karját, de nem sikerült. Kissé félre fordította a fejét, mint a ló, amely csak fülét kapja a hang irányába. Nagyon csodálkozott. - Mért csinálja ezt? - kérdezte.- Higy- gye el, nem fenyegető vonásom az ártó szándék - mondtam. - Ámde minden ember eljuthat ahhoz a valamihez, amihez már nincsen szava. Ilyenkor a harag ökölbe szorítja azt a kezet is, amely pedig simogatni akart. Ilyenkor a tetteken a sor. - Mit akar csinálni?-Tökön rúgni önt. Megint erőlködött a tanácsos, de a szorításból nem szabadulhatott. Úgy festett, mint egy túlfőzött hal, amelyet csak a sértettség szálkái tartanak össze. Pillanatra elkaptam a szemét és riadalmat is láttam benne. Úgy érezhette, mintha veszedelem függene fölötte és az bármely pillanatban leszakadhat rá. Valamerre, a távolság felé biccen- tet, ahonnan talán segítséget remélt. A hangja rekedtebb volt, mint korábban. - Hogy képzeli, hogy itt botrányt rendezhet?! Vállat vontam. Nem éreztem félelmet. Fölényes volt a hangvételem és támadó az önbizalmam. Pedig amúgy irtóztam a hetven- kedő, nagyszájú, kötekedő kocsmaértelmiségiektől, meg általában az izgága alakoktól, bárhol botlottam is beléjük. A gyávák gyávája voltam a közelükben. Most is tudtam, hogy csak a jámborak gyorsan múló dühe lobbant bennem s a gyengék rövid lélegzetű kitörése volt, amivel pánikba ejtettem szegény tanácsost. Ö viszont nem tudta rólam, amit én, ezért a fenyegetésemtől komolyan tartva, úgynevezett józan érveléssel próbált észhez téríteni. S amikor elvékonyult hangon azt mondta, hogy „minek kockáztasson az, akinek veszteni valója van” - elröhintettem magam és elengedtem a kezét. Gyorsan hátrább lépett, amennyire a mögötte lévőktől tehette.- Inni nem adnak itt ? - kérdeztem körbe pillantva. O is rögtön nyújtózkodott, ügybuzgón forgatta a fejét, miközben gyanakvón vissza-vissza kapta rám a tekintetét. Aztán azt mondta: - Olyan kevés itt a mozgó pincér, mint árvaházban a szülői értekezlet. - Váratlanul elrikkantotta 49
