Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatás(ok)

alaptörvénye a kaparj kurta! A nagy halak továbbra is megeszik a kicsiket meg egymást.

Negyedik példa. Azoknak, akik lágyabb tréfák iránt érdeklődnek. A művészi szabadság páratlanul korlátlan, a világon a sok millió művész bármit írhat, festhet, pöngethet, de az ég küldötteivel, a múzsákkal egy sem csókolózhat,

mert megnézheti magát, ha nem izmusok szalagmunkása.

*

Hamvas Béla egész életében sorskatalógusokat készített. Ismerjük a Karnevál és a kisregények káprázatos jellemáradatát. Esszéi is teli vannak remek figurákkal. Az Óda a XX. Századhoz című írásában Channanak nevezi az Evangéliumból közismert Annást, a visszavonult főpapot, aki Jézus idejében a szálakat a kezében tartotta. Tisztakörmű, elegáns, halk, „mert az igazi uralkodóknak nincsen szükségük kancelláriára, de még koronára sem. ” A diktatúrákat undok diktátorok vezetik, a demokratikus világ ügyeit pedig „visszavonult főpapok” intézik, a Magánállamok rejtőzködő főrészvényesei.

Channan-Annás ítélte el a Megváltót. Mindössze ennyit mondott: ,Jobb, hogy egy ember haljon ?neg a népén. ” S az ügy el volt intézve. Dönthetett - eszerint - a Főtanács, Pilátus, akiknek forma szerint kellett, hogy a papírok rendben legyenek.

Az ő alakjában rajzolja Hamvas a „vegyileg tiszta becstelenséget és aljasságot, árulást és kegyetlenséget.'" Csalhatatlan szimata azonnal megérzi, ha köreibe olyan ember kerül, „aki titokban még becsületet rejteget, ” s azonnal lecsap. Chan- nan kísértete úgy jelentkezik, hogy „az emberben fólébred a kívánság a meg nem engedett hatalomra. ” A hatalom ugyanis csakis azt illeti, aki nem tart igényt rá.

Átellenese, a tömegtársadalom, a tömegtermelés, a tömegkultúra meg a tömegtájékoztatás sarja, a plankton, a mi jól ismert barbink egyik alfaja pedig akkor, „amikor az emberben fólébred a kívánság a szabadság meg nem engedett föladására. ” Úgy is mondhatjuk, hogy a plankton beéri azzal, hogy a szabadságát szabadosságra cseréljék Channanék - szellemi lehetőségeit altesti vigalmakra. A plankton sodródik az árral, és azt hiszi, hogy véleménye és önmaga elől elbújhat hazugságai és szórakozásai mögé. ,/l plankton mindig a legkisebb ellenállás irányába mozog, a reklám, a propaganda nyomán. ” Lehetetlen meggyőzni, nem azért, mert valamilyen nézet rabja, pl. bal-, vagy jobboldali, hanem azért, mert azt képzeli magáról, hogy

ő kívülálló, sőt fölötte áll a többiek gondjainak a kis zsigeri szórakozásaival.

*

Channan és plankton világának keverője a fürge huncut. Ő „a kétfedelű morál virtuóza, korhó's, egyszerre útonálló, bordélyos, egyháztanácsi elnök, világnézetét a célja szabja meg." Hamvas megemlít egy bizonyos Bertrand Barriére-t, aki XVI. Lajos, a forradalom és Napóleon alatt 26 kormányzatot szolgált, és esküjét 26 ízben szegte meg. Fölfedezte, hogy veszíthet a jakobinus, a royalista, mindenki, kivéve a kantinost.

A fürge huncut az örök kantinos, ő a realista, aki „nem a szolgálatra vállalkozik, hanem aira, a?ni abból kijön.” Reálpolitikusnak szokás nevezni az ilyen fickót, természetesen roppant tisztelettel. A világtolvaj Magánállamok szórakoztatóipara ma őt állítja elénk példakép gyanánt.

Nehéz szatírát nem élni.

45