Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatás(ok)

•k

A reálpolitikus értelmiségi mindig racionalista. Ahogy a magyar mondja, iszonyú vicces figura. O a középszerű ember, akinek semmilyen tehetsége, szellemi érzéke nincsen, de civilizációnk motorjának tartja magát. Joggal, mert ő és a gazdaságkori civilizáció ikrek. Az a rögeszméje, hogy ésszel, találmányokkal és gépekkel bármit meg tud érteni és oldani. O a Függelék a középszerűségről című esszé Nemo kapitánya, aki „a gombnyomáselméletre esküszik, csak arra kell vigyáznia, hogy amikor prédikációt akar hallgatJii, akkor véletlenül ne a gyorstüzelő ágyú gombját nyomja meg. ” Kedélye izgató- és nyugtatószerek egyenlege. Állandóan úgynevezett teljesítményre törekszik, hogy minél gyorsabban fusson, minél többet, emeljen, gyártson. Folyton időmegtakarító készülékeket szerkeszt, ezért aztán semmire sincs ideje, még arra sem, hogy megkérdezze: „hová tűnt a tömérdek megtakarított idő?” Idejével együtt gyártmányaiból, életéből és ételéből kiveszett a sav, a bors, az íz, a lélek és a lényeg. A szellemi minimum alatt él. Művére, a gépre hasonlít, „nemtelen-, „se nem nemz, se nem szül. Excrementál. ” Belőle, lényéből és működéséből terem a szemétcivilizáció, a szemététel, a szemétzene. Nem ritmusa van, mint az életnek, hanem üteme, mint a gépnek.

*

Hölgyeim és uraim, vajon mennyi szorult belénk Channanból, a planktonból, a fürge huncutból, Nemo kapitányból?

Ha rájövünk, már csak addig kell eljutni, ahová a Jobb Lator érkezett, a katarzisig, a megtisztulásig. Ez az út az, amit ikerszavunk leír, valójában Moebius- szalag: midőn körüljárjuk, belülre kerülünk.

291.

46