Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatás(ok)
Talán nem tévedünk nagyot, ha úgy becsüljük, hogy a ma kereskedelmi forgalomban lévő könyvek, zenék, filmek stb. 95%-a giccs. * Az esztétikai ISO behatol az oktatásba is, miáltal az irodalom és általában a művészetoktatás unalmassá és undorítóvá válik. Az iskolákban gőzerővel folyik a tudás piacosítása, vagyis kultúrátlanítása, az igazság, a szépség, a jóság, a szeretet iránti fogékonyság elaltatása, a szív- és lélekképzés, a nevelés kiszorítása. Márpedig az ember fejlődése kultikus. A szerit ellentéte a giccsember. 294. KÖRÜL ÉS BELÜL Körülbelül ikerszavunk mai értelme: nagyjából, de szó szerint azt jelentetné, hogy egyszerre járunk körbe valamit, például ügyeinket, vagy éppen saját lelkünket kívül is, meg belül is föltekintjük. Egyben látjuk az ellentéteket. Ez a magyar nyelvnek és a humornak is alapvonása. Anyanyelvűnk természetéről körülbelül semmit sem tanulunk az iskolában, mintha egy legalább háromezer éves, milliónyi elemből álló szerves rendszernek ilyesmije nem volna, nem is lehetne. A humor ezer ízű bora helyett pedig mostanában kólákkal böfögtetnek bennünket. Se körül, se belül, sehol semmi derű. Gazdaságkor alapgondolata az érdek, nem ismer tréfát: humortalanabb az aggszűz erénynél. Világnézete a komor szcientifizmus. Ez Hamvas Béla kifejezése. Értelme: „ideológiáktól fertőzött tudomány, a tudomány eredményeit kizsákmányolja valamely hataloméhes csoport érdekében. Az eget elárulja áfáidért. ” Tegnap tudományos szocializmus, ma vadkapitalista neoliberális versenygazdaság, holnap fönntartható fejlődés. Ki mer ezen röhögni? Vagyis gondolkodni, és rájönni, hogy egyik kutya, másik eb - egyik sem értünk van, hanem ellenünk - a haszonért. * Ha szétnézünk körül és belül, minden ponton kiderül a világ fonáksága. Lássunk négy példát. Először folytassuk gondolatmenetünket: a demokratikus világrend népei, a Fölvilágosodás neveltjei négy-öt éve rendszerességgel megszavaznak egy embertelen világrendet, melynek bevallott célja a Dolgok uralmának, a lehető legkevesebbek érdekének megvalósítása az emberiség, sőt, a Föld életfönttar- tó képességének rovására. Körülbelül ez ma a legtragikomikusabb dolog a világon. Második példa. A mostani világválság kirobbanása után az államok - köztük Magyarország is - a közpénzekből súlyos milliárdokkal támogatta a pénzintézeteket, a szentséges gazdaság legfőbb szentélyeit, nehogy bajuk essék, mert akkor a világüzem járása megbicsaklik. A bankok eltették a suskát, sírtak egy sort, aztán telt-múlt az idő, előkerültek a féléves, éves mérlegek, és kiderült, hogy nyereségük minden eddiginél több. Ennél csak az viccesebb, hogy nem történt semmi, a következmények elmaradtak, a bankok nem adták vissza a segélyt, és nem is könyörültek adósaikon. Harmadik példa. A globális vadkapitalizmus rémítő következményei láttán kecsegtetnek a „fönntartható fejlődéssel”, miközben hatályban marad a piac és 44
