Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Pardi Anna: Imagináció Johannes Kepler
P A R D I ANNA Imagináció lohannes Kepler A VILÁGHARMÓNIA LÁTOMÁSA A természetbölcselet szövetkezett a természetfeletti bölcselettel, így Isten, aki mindeneket összeköt, bár az értelemnek felfoghatatlan, feltárta titkait a kozmológus belső kozmográfiájának egy félresikerült délutánon, elvont s nagyon- is köznapi gondok folyamatos válságában. A magas barna zsámoly szélfúvástól köhintett a sarokban a huzatos prágai toronyszobában, beteg volt már faanyaga az időtől, a hiábavaló múlékonyság gyehennájától. Egy sebtiben lerúgott, ezüstcsatos cipő árválkodott alatta, a külvilág öltözködési kényszeréről képtelenségeket súgva magának divatról, pénzkiadásról. Johannes Keplert csak a komor asztalon fekvő, nagy fakörző nyugtatta meg, amely konjugációba vonta a csodálatos mennybolt agilis zsoltáraival, a csillagok fundamentális békességet teremtő erejével a dolgok indítóokainak megismerése által. Külön boldogsággal szemlélte karszékét, álmodozásainak fellegvárát. E karszékben tobzódott annyiszor égi, földi fogalmak sűrűjében agya. A világharmónia látomása kacéran hívta, csábította vallási üldözöttségek, háborúk, járványok korában édes reményt, napfoltok űzöttségét villantva fel hosszú, vonszolt üstökös uszályon, édesen suttogva a kiútról egy tolvajoktól hemzsegő világban. Rossz látását könnyek homályosították el. Homályosan látta a tárgyak körvonalát, de a csillagokat tündöklőén, élesen matematikus számításai alapján. Gyenge látása az apai pofonok következménye volt. Heinrich bátyja még rosz- szabbul járt. Epilepsziás lett apja, a részeg katona heves ütlegeléseitől a szegény gyermektestű földön. Heinrich Magyarországig szökött, szerb, durva fickó barátjával zsoldos katonáskodott a török elleni hadjáratokban. Ennél könnyebb volt előzetese, amikor utcai énekesként koldult Németalföldön. Am apja két részegség közt kardjával dicsekedett, amelyen a rozsda állítólag egy megölt török vére volt. Apai örökségként Heinrich mind több törököt szeretett volna megölni, erre adódott is módja. Harmincöt évesen tért vissza szülőföldjére, magyar sebtől üszkösödött lábbal ónpoharak, anyai kihűlt sparheltek hamujába veszve Weilderstadt egyik zsindelyes, keskeny házának vigasztalanságába veszve. Kepler anyjára gondolt többször, akinek jelenlétében pecsételődött el végzetes kutatói szenvedélyével. A boszorkány hírében álló Katharina kézen fogva a kis Johannest elcipelte az Akasztófadombra, hogy fia tanúja legyen, meglássa az 1577. évi üstökös égi csodáját, a csalántól, tüskétől reszkető árva földön. Azóta tart e kétes szerelem, gyötrelmes vonzódás oly ismeretlen harmóniákért, amelyekért a korlátolt lehetőségű emberi értelem majd eszét veszti, hogy 26
