Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Pardi Anna: Imagináció Johannes Kepler

aztán tökéletesebben visszakapja az erők, hatalmak, égi sugárzások naprendszeri tanrendszerében, a fekete antianyagok mélységes emberellenségét legyőzve.

Akasztófadomb és üstökös. Szimbólumértékű távolságok, hajszoltságok. Csak a nagy fakörzőtől megvont ábrák pontosak, precízek. A Rend, ahová befutnak az anyag pazarló céltalanságtól buktató konspirációi Fájdalomittasan forgolódik Kepler karszékében, Platon tökéletes testeit tanulmányozva, aranyeres üleppel.

O, a kozmológus, horoszkópokat készítő mágus, rejtvényfejtő pernahajder, hány nappalt, éjszakát tett eggyé küzdelmes számításaiban a reveláció küszöbére elérni. Tündöklő fegyelmének köszönhette, a teremtményi világba betáplált nemes készség-rezonanciának, hogy a bolygópályák mozgásának harmóniáit lelkében felfedezte.

A Rend szerkesztés dolga a Messiás könnyeitől elherdált térségekben, spirituális spirálisokból, véres, történelmileg hanyatló birodalmakból. A tüzes trigonok az ő fejében lüktettek, hogy Ptolemaiosztól Napközpontú ellipszis- pályákra állítsa át a mindenséget, Kopernikus munkái alapján, gyermekei temetése közben.

Salve, ave, amen. A lélek a maga belső természetében tartalmazza a tiszta harmóniákat. Tisztaszívűnek, tiszta értelműnek kell lenni, hogy az arányok függvényeiben nem elveszve, egy esszenciájától, lényegétől megfosztott világban az ember teremtményi mivoltjában a teremtőit is felismerje.

Kepler az asztalán kilencszáz sűrűn teleírt oldalra néz. A gyűrött, eldobott, korrigált, újraszámolt adathalmazok tömegére. Kilencszázszor többet érezni, kilencszázszor többet áldozni az igazságért - ez volt az alapelve. Jutalomként meg is jelent a 9-es a Mars pálya 0.004 29 szekáns képletében.

A másik alapelv: semmiképp meg nem rendülni az ellenfelektől. A diszharmóniák rémületét nem ismeri az égi világ. Alakzatok, fénysugarak harmóniájához menekül az intrika, az anarchia, a haszonlesés, a katolikusok és lutheránusok gonosz küzdelmei elől, in doloribus, fájdalmában, háborús csapatok árnyékában.

Koncentrálni, koncentrálni: fejét leszegve a partikulárist kaszabolja, a felesége cukrászsüteményein is szoláris jelenségek nano cukrát látja. Márciusi temetőben anyja Nap felé fordított arca kísérti, védik, átlelkesítik a sugarak, érző lények módjára a ráolvasástól: Udvözlégy Isten, Nap és verőfény, kijössz táltoson.

Sokszor csudaszépnek érzékeli a világot a számmetriák elrendező hatékonyságától. A Föld a legkitüntetettebb helyet foglalja el, mert középen van. Luther az érzelmekből a túlsók, túlkevés egyaránt ártalmas kijelentését fogadja el az egyéni harmóniák létrejöttében: ideák alkotják a lélek esszenciáját.

Mily nagy erő a bensőleg rendezett függetlenség! Kinek-kinek a magáé. A világméretű butaságban, szolgaságban a világharmóniát, távcsöveken át, értelmes, önző ego-t feladó emberi tekintetekben látja. De kora egyelőre a gonosztól megbabonázott. A tudósok, a szentek magánya az övé, s mindig népes.

A szeretet az egyenlőtlen dolgokat egyenlővé teszi. Ezt sugározza az isteni középpont periodicitások tükrében, s ha a lélek jó látomásokkal égi mágiára figyel, maga is kör lesz, a teljesség köre, a zodiákus kör vetülete, sokszögek összetett mozgásában haladva önmaga jó kormányzása felé.

27