Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Weiner Sennyey Tibor: A hallgatógép

Edgar Allan Poe második koffere nálam volt. Mellékes, hogy megbízott fejvadászaim hány ember élete árán jutottak hozzá, mint ahogy mellékes az is, hogy valójában rajtam és laborom munkatársain kívül mindeddig senki sem sejtette, mit rejt. Szakembereim minden rajzot lemásoltak, minden számítást újra elvégeztek eddigre már, elkészítettük a készülék valamennyi általunk értelmezhető' alkatrészét, összeraktuk, és el is indítottuk, de jól láthatóan hiányzott még valami a tökéletes kivitelezéstől és a sorozatgyártástól. Kempelen harmadik nagy találmányának megvalósításától nagyon kevés választott el, s tudtam, hogy „nyomozóm” fog rájönni a hiányzó részekre, nem csak származása, nyelvismerete, leleménye, elkötelezettsége, figyelme miatt. Hanem talán azért

4.

is, mert ekkor már éreztem, hogy megváltozott köztünk valami. Ennyi elég volt, hogy feltétlenül megbízzak benne. Átadtam neki a terveket. Láttam, hogy különösen izgatott. A kofferben ugyanis nemcsak a harmadik találmány teljes leírása, hanem Kempelen naplója, a Varázskönyv teljes német nyelvű szövege, és több vers is volt. Különösen a versekkel nem tudtam mit kezdeni. Természetesen időt és pénzt kért. Mindkettőt biztosítottam számára. A tervekkel elutazott, bár ekkor már detektíveket állíttattam rá, és azok figyelmeztettek is, hogy szerintük megpróbál megszökni, jobban bíztam abban, hogy visszajön, mint saját magamban. És ez nagy szó.

Egy hónap telt el teljes csendességben. Jobban mondva a csendesség csak bennem lakozott, mert a laborban lázas munka folyt, újra és újra terveztettem egy-egy részletet, a lehető legjobb alapanyagokból, de minden hiába. Bár úgy tűnt, minden a kezünkben van, mégsem sikerült évek óta teljesen hibátlanul

23