Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Weiner Sennyey Tibor: A hallgatógép
üzemeltetni a hallgatógépet, mégsem sikerült rájönnünk működésének legkényesebb, legtitkosabb középpontjára. Egy hónap leteltével, egy hónap belső csendesség keserű mérgével a szívemben tehát: végre újra láttam őt. Visszajött. Zaklatott volt. Tovatűnt belőle az azúr fény, s az áttetszősége tömör, már- már áthatolhatatlan félelemmé változott. Olyan volt, mint egy kavics, amit mégis valami déli tenger mosott a partra és csiszolt csillogóan fényessé, mert szépségéből semmit sem veszített. Sőt, ahogy végigjött a laboron, éreztem, hogy valamennyi emberem megremeg tőle, csontig hatoló hideg fény omlik szét bennük, ha rá mernek pillantani, s már nem mernek sem unatkozni többé, sem családi problémákkal törődni, sem egymásba szerelmesedni. Csak félni tudják ezt a tömör jelenést, amely koppanásokkal perforált csöndességben közelít. Nem ült le. Tudta, hogy elérkeztünk az utolsó előadáshoz. Ereztem, hogy rájött a hiányzó részletekre, és tisztába van a hallgatógép nemcsak teljes filozófiájával, hanem mechanizmusával, sőt kémiájával is. Ott kezdte, ahol én: - A tanulmányok szerint mindannyiunkban megvan az igény, sőt a nyilvánvaló vágy arra, hogy meghallgassák. Mindenki szeretné elmondani, de még sokkalta jobban szeretné, hogy gondolatait, a kimondottak mögött éppen csak megbújó kimondhatatlant megértsék. Néha elég lenne, ha azokból az elejtett félmondatokból, szisszenésekből, kicsinyke rezdülésekből megértenének, s nem kéne hosszasan magyarázkodni, máskor meg éppen ellenkezőleg, nagyon is szeretnénk végtelen hosszú estéken át csak beszélni és beszélni, s de jó is volna, ha ilyenkor nem kéne foglalkozni semmi és senki mással, csak saját kis - vagyis számunkra hatalmas - ügyeinkkel. Továbbá szinte valamennyi emberben él - igaz különböző intenzitással - a közléskényszer. Amely azonban kellemetlen kérdéseket vet fel. Tudniillik, hogy mit akarunk közölni, hogy ?niért, hogy mikor, és hogy kinek? A hallgatógépnek bármit, bármiért, bármikor elmondhatunk. Külsejére tetszőleges arcokat szerkeszthetünk. A párkapcsolatokban, családban, emberi kapcsolatokban felmerülő valamennyi gondot a tanulmányok szerint a hallgatógép semlegesíteni tudja. - „Igen.” - vágtam halkan közbe - „Eddig én is eljutottam. Hogyan tovább?” - Nem mosolygott, hanem szigorúan a szemembe nézett: - A beszélőgép, a sakkozógép, ha úgy tetszik mára, hála a technika töretlen és hallatlan fejlődésének, és az olyan odaadó kutatóknak és tudósoknak, mint maga... - először beszélt rólam, s akkor is maró iróniával, ami mindennél jobban fájt akkor, hiába adnék neki igazat ma már - ...de ki hallgat meg minket? Még mindig valamilyen közvetett eszköz használatára kényszerülünk, hogy akaratunkat érvényesítsük a gépeken, de ugye itt és most nem csak erről van szó. Nem egyszerű hangfelismerésre van szükségünk. A meghallgatásban valójában a megértés vágya izzik. Kempelen tanulmányai is felteszik a kérdést, hogy mi is akadályozza meg az emberek közötti megértést? - végighúzta kezeit combjain. Távolabb léptem tőle, és figyeltem, ahogy tekintetével követ engem és úgy folytatja: - Az emberek közötti megértést három dolog akadályozza meg az esetek többségében. Vagy mind a három, vagy egyik-egyik. Az érzelmek. A figyelmetlenség. A nyelv. Csakhogy a hallgatógépnek nincsenek érzelmei, folyamatosan figyel, és bármilyen nyelvet játszva 24
