Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza

A Törökék lakása a 5. számban volt. Tizenhattól húszéves koromig állandóan teleszív­hattam magam az antropozófia tanításaival. Bármilyen vallású az ember, római katoli­kus, görög katolikus, református, de lehet hithű izraelita is és így tovább, az antropo­zófia csak elmélyíti, nem támadja a nézetét. Azonkívül a természettudományra is fölhívja a figyelmet, mert az az intelligencia, amivel mi megállapítjuk, hogy ez a darab könyv itt nem kör alakú, hanem téglalap alakú, abból a képességünkből ered, hogy a fizikai való­ságot olyannak látjuk, amilyen. Márpedig nem biztos, hogy mindig ilyen képessége volt az embernek. Na most Krisztus szerepe ebben úgy nyilvánul meg, hogy mi nemcsak a földi Jézust tiszteljük, aki mint fizikai-biológiai ember meghalt értünk a keresztfán, ha­nem úgy képzeljük el őt, mint egy kozmikus lényt, aki a világ összes nagy vallásaiban va­lamilyen módon jelen volt. Tehát a hinduizmusban mint Krisna volt jelen, az óperzsa világban, mint aki Zarathusztra lényét világította át, a buddhizmus világában Buddha lé­nyét, és így tovább. Amikor a földön jár - Márk evangéliumában így van leírva -, őt a démonok veszik először észre, és azt mondják, hogy ő az Isten fia, és dühösen elkezde­nek rohanni előle. Én megpróbáltam ezt elképzelni... Balázs G. : Azt javaslom, hogy olvasd föl az egészet összefüggésében, miután nem olvasta mindenki. Makkai A.: Rendben, de köszönöm, hogy fölvetetted a kérdést, és egy kis türelmet kérek. Mi úgy tudjuk, hogyjézus Krisztus soha többet fizikai testben eljönni nem fog, mert erre már nincs szükség. Ez egyszer már megtörtént. A keresztre feszítés után 1000 évig megy vissza a napba, ahol ő az egyik legmagasabb hierarchikus lénynek, a Kiiriotétésznek az ura, innen van a katolikus egyházban az, hogy Kyrie eleison, azaz az „Úr irgalmazzon”, és akkor körül­belül 1000 évig tart, amíg megint eléri a földnek az auráját. Ez egyes számítások szerint 1935. január 6-án megtörtént. Na most hogyha őt fizikai életében a démonok vették észre először, akkor hogy ne vehették volna észre a XX. század elején, amikor egy ilyen hatalmas erő be­leütközik a földbe. Megbolondították azt a népet, aid a legtöbb filozófust és zenészt adta a világnak, a németeket. Kant, Fichte, Hegel, Schopenhauer, és így tovább, és így tovább, és valószínűleg ebből lett az első világháború, az összes közismert gazdasági és politikai prob­lémák mellett, és a második világháború, aminek még mindig isszuk a levét. Szóval a vers­nek ez a lényege a Jézus és a démonok imája, a démonok átkozódásával kezdődik. ...És akkor a démonok meglátván az Ur Jézust felismerék, hogy 0 az Istennek fia, a Megváltó, eszelősen rohanni kezdőnek, karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén, eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvást ekként rikoltozának: „.. .mert hogy mostantól mindörökké a gyilkosoké és a terroristáké minden ország, a hatalom és a dicsőség az uzsorabankároké, soha senki embernek fiát a Gonosztól meg ne szabadíthassa! Dühöngjön-dübörögjön hát a kísértés — mi visszük ebbe az embert! Mivel senki soha senkinek semmit megbocsátani nem tud, hát ne is akarjon, s ne legyen sem földi, sem földöntúli hatalom, 181

Next

/
Thumbnails
Contents