Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza

megírta már a múlt idejű imperatívuszt, a kalauz-imperatívuszt: Vigyáztunk a hátsó pe­ronon!-, ilyenre és hasonlóakra gondolok. Balázs G.: Ez 1970-ben megszűnt. A kalauz-imperatívusz megszűnt 1970-ben, mert nin­csenek már kalauzok, de nem is régen újra bevezették őket, pl.: vigyáztunk, ugye? MakkaiA.: Igen, igen. Nekem ragyogó informátoraim vannak itthon élő rokonaim ré­vén. Tudom, mi az, hogy szobrózni, tudom, mi az, hogy lelombozódni, tudom, mi az, hogy majd kifeküdtem, sokat tanulok idehaza állandó jelleggel. Aztán csodálkoztam egy idő­ben, hogy a lenyúlni hogy lett tárgyas ige - lenyúlta a pénzt -, amíg valaki föl nem oko­sított, hogy ezt már Jókai Mór is használta, méghozzá, azt hiszem, zz Arany emberben vagy valamelyik más regényében. Lenyúlta a pénzt. Roppant képlékeny a magyar nyelv. Nem tudom, gondolkodtatok-e azon, hogy hány új szót lehet kreálni csak az igekötőkkel. Ve­gyük azt, hogy be-, fel-, le-, ki-, el-, meg-, át-, rá-, oda-, szét-, össze-, vissza-, széjjeDazgyoxt. Vehetsz bármilyen igét és mögé teheted, hogy lásd, vajon mi jön ki belőle. Balázs G.: Az egyik új kifejezés - ha már a be-nél tartunk, a bealszik. Ezt nem tudom, hal­lottad-e. Az én hallgatóim rendszeresen azt mondják, hogy reggel elkéstem, mert bea- ludtam. Makkai A.: Gondolom, hogy ez az angol to sleep in tükörfordítása, mint a következő mon­datban: Don’t wake me up I want to sleep in. Balázs G.: Ha már itt tartunk, imádom a szlenget, ezt rólam a jelenlévők nagyrészt - gon­dolom - tudják. Graffitiket is gyűjtöttem még egyetemista koromban, de azért mégis­csak van egy másik oldala az életemnek, mégpedig a nyelvművelés. Erről mi a vélemé­nyed? Normális dolognak tartod? Nálunk ugyanis többen azt mondják, hogy nem, és hogy erre nincs szükség, leaveyour language alone, azaz hagyd békén; ne foglalkozz vele; mit akarja nekem megmondani valaki, hogy hogyan is beszéljek. Makkai A.: Szerintem nemcsak szükség van rá, hanem kötelező is. Feltédenül folytatni kell a nyelvművelést, ugyanis nagyon kopik a helyes szóhasználat. Vegyük például az ikes igét. Majdnem teljesen kihalt a magyar nyelvből. Balázs G.: Hát majdnem, igen... Makkai A.: Érettségizett emberek szájából hallom, hogy eszek, iszok. Egyszerűen bor­sódzik a hátam tőle. Ez a tárgyas ragozás: én eszem azt a kenyeret, vagyis eszem valamit. Tehát akkor eszek valamit, ha eszem pl. a kenyeret. Erről viszont Arany János jut eszembe, aki azt írta, hogy ,Akár fázom, mikor fázok, akár fázok, mikor fázom, mindig fá­zok, mikor fázom, s mindig fázom, mikor fázok.” Balázs G.: Megvan a helye... MakkaiA.: Természetesen megvan a helye. Nem olyan nehéz anyanyelvűnek megtanulni azt, hogy utazzék, ahelyett, hogy utazzon és így tovább. Balázs G.: Nincs ma már olyan nyelvművelő, aki azt tanácsolná, amit most mondtál; azért szeretném mondani, mert rögzítjük a beszélgetést. Tehát ma már a nyelvművelők sem mondják, hogy az ikes ragozást vissza kellene hozni. Azokban a helyzetekben, amikor 174

Next

/
Thumbnails
Contents