Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza

az állandó ikes igéket használjuk, akkor persze igen, de az, hogy utazzék, már tényleg kiment a divatból.

MakkaiA.: Tudom, ez anyámtól származik, aki erdélyi létére harcosan védte az ikes igéket. Tavaly voltunk Kolozsvárott május-júniusban, és bizony felfigyeltünk rá, hogy az emberek mennyivel „tisztábban” és „szebben” beszélnek, mint itt, az anyaországban.

Balázs G.: Az idézőjel ki volt téve, ugye?

MakkaiA.: így van, igen.

Balázs G.: Talán a magyar nyelvből magából adódik, hogy olyan színvonalas a költészetünk? Legalábbis ezt mondják rólunk. Lehet, hogy tévedünk persze, lehet, hogy csak mi gondoljuk ezt, a világ pedig más véleményen van.

MakkaiA.: Nem, körülbelül egy hónappal ezelőtt megjelent az interneten, és azt hiszem, valahol ki is nyomtattam, a híres nagy angol George Bemard Shaw egy vallomása, amelyben azt mondja: egy nagy bánata van a világon, mégpedig, hogy nem született magyar anyanyelvűnek. Mert hogyha ő magyarul tudta volna kifejezni azokat a gondolatokat, amelyeket angolul írt, és ír, akkor mennyivel mélyebben tudott volna a dolgok titkaiba belehatolni. Ez egy akkora írótól, mint ő, ugye a Szent Johanna és más hatalmas színművek szerzőjétől nem csekély dicséret. Nem tudom, hogy járt-e valaha Magyarországon, vagy hol hallott ilyen sokat mirólunk; mindenesetre érdemes volna kikutatni, és a pontos locus-1 is megtalálni, ahol ezt ő közreadta. A magyar nyelvnek kétségtelenül van mágneses hatása, amely maga köré vonzza a gondolatokat, és amilyen nehéz volt rímelni Ilosvay Selymes Péter korában - ahol minden vala, vala, valá- ra végződött -, mire elértük a XIX. század nagy embereit - gondolok itt például Vö- rösmartyra és Aranyra -, fantasztikus rímelési tudás bontakozott ki. Nincs még egy olyan nyelv, amin ezt lehetne írni:

Mint hulla a hulla! Veszett a pogány,

Kő módra befolyván a hegy menedékét:

0 álla halála vérmosta fokán,

Diadallal várta be végét.

Ez az egyik kedvenc szövegem, le is lefordítottam angolra; nem volt könnyű. Másik példa a Szibinyáni Jank című verse, amikor a farkasról ír:

Foga csattog, szája résnyi,

Majd, mint vert eb, kit hevertebb Ostor üldöz, szűköl és nyí.

Az embernek fut a hideg a hátán; hogy Arany János honnan tudott ilyeneket! Ez számomra döbbenetes.

Balázs G. : Hogy viselted el azokat az évtizedeket, amikor a verseid nem jutottak el Magyarországra, illetve egy-két kötet eljutott, ha véletlenül eljutott, aztán dugdosták az emberek. Most már persze megjelennek a verseid. De korábban hogy lehetett ezt elviselni?

Makkai A.: Nagyon nehéz volt. Nagy eseménynek számított, amikor először Karinthy

175