Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza
Balázs János - ők mind személyes jó ismerőseim voltak. A magyar, úgynevezett elméleti nyelvészet, amely a chomskyzmussal jött be, tulajdonképpen egyfajta utánhajtás, vagyis nem látok benne primér erőt. Amikor végre a magyarok utazhattak, hirtelen többen megjelentek Amerikában, és ez egybeesett a chomskyzmus nagy divatjával. Emiatt azt szoktam mondogatni, hogy a magyar nyelvészek „beamerikáztak”. De lehetne idehaza egy nagyon jó európai iskolát fölállítani, voltaképpen a saussure-i hagyományokra támaszkodva. Miért? Mert az Európai Unióban vagyunk, és mert egy kisebbségi nyelvet beszélünk. Tehát a nyelvökológiában látnám annak a lehetőségét, amit egyébként az osztrákok kezdtek... Balázs G.: Hallottam ezt a szót, hogy „nyelvökológia”, „ökolingvisztika”, vagyis használják ezt a kifejezést. Az osztrákok indították el? Makkal A.: Ez Grazból indult ki, Alwin Fill professzor - nem angol, hanem osztrák ember - vezette be, akinek több kötetében szereplek magam is. Azonkívül a német Peter Finke professzor is ezt műveli, aki évente megjelenik Debrecenben hosszabb időre, mert borzasztóan érdekli a Hortobágy madárvilága. O az egyetlen olyan professzor, aki két tanszéket vezet egyszerre mint nyilvános, rendes egyetemi tanár, és az elméletek ökológiájával foglalkozik, amit így nevez: The Ecology of the Mind. Vagyis az emberiség tudati csoportokra oszlik, és ezek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a törzsek vagy a kisebb népfajták, tehát vannak pozitivisták, vannak idealisták, vannak álmodozók, vannak, akik befogadó jellegűek, vannak, akik kirekesztő jellegűek, s ez mind egy-egy mind set. O ennek a nagy szakértője Európában - Bielefelden tanít. Ennek az elméletnek nagyon komoly kibontakozása lehetne a XXI. században. Balázs G.: Nyilván tudod, hogy például a Tinta Könyvkiadó is elég sokat tesz a frazeológiáért, a szótárakért; szólástárakat jelentet meg, hogy csak a nagyobb műveket említsem. Makkal A.: Most akartam megemlíteni, hogy a magyar nyelvészet egyik legkimagaslóbb és legfontosabb eredménye a lexikográfia. Ez Országh Lászlóval kezdődött, aki csodálatos dolgokat írt már régebben; az ő angol szótára máig is a legfontosabb. Ide sorolnám természetesen Kiss Gáborék ragyogó kiadványait is, amelyekből megörvendeztettek egy- egy példánnyal. Ezek kétségtelenül igen pozitív dolgok. Balázs G.: Talán a magyar frazeológiát lehetne azokon az elméleti alapokon folytatni, amiket elkezdtél? Mondtad, hogy az idiómák érdekeltek először, tehát ha a te elméleteddel néznénk a magyar frazémákat, akkor találhatnánk még érdekes dolgokat? Makkal A.: Egészen biztos. Azt hiszem, hogy történelmileg is föl kéne ezt vázolni, mert semmi sem változik gyorsabban, mint a frazeológia. Először volt az, hogy: Oda ne rohanjak. Utána lett belőle, hogy Oda ne szökdécseljek. És így tovább. Akkor jöttek ezek, hogy: En se tegnap jöttem Ceglédről a hat-kilencvenes gőzössel, meg ilyesmi, hogy Pontosan adjon vissza, mert nagyon szomorú leszek... Balázs G.: Egyébként a hanglejtés is fontos. Makkai A.: Hogyne, persze. Ezeket igazán érdemes gyűjteni. A múlt idejű köszönő mód is ide tartozik, ugye. Az ember fizet a taxisnak, aki azt mondja, hogy Köszöntem szépen, ezzel mintegy túltéve magát a köszönés szükségességének nyűgén. Eckhardt Sándor 173
