Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza
Makkai A.: Nem, egyáltalán nincs egész másról szó. Arról van szó, hogy a legokosabb „trafósok”, ha szabad ezt így mondani... Balázs G.: Transzformációs nyelvészek... Makkai A.: Igen, Szépe Gyurkától tanultam ezt a kifejezést. A legokosabb trafósok rájöttek, hogy a mondattannál semmit nem lehet voltaképpen igazán megnevezni, illetve helyzetet jelölni. Például Cambridge-ben tanít egy Levinson nevű úr, aki Halliday tanítványa volt, és akinek Pragmatics című könyvében egy párbeszéd így hangzik. „Hol van János?” Válasz: „Láttam egy piros Volkswagent Zsuzsiik háza előtt. ” Most válasz ez a kérdésre vagy nem? Mindegy, nem számít, hogy mi köze az egyiknek a másikhoz. De hogyha feltételezzük, hogy János udvarol Zsuzsinak, és tudvalevőleg van neki egy piros Volkswagenje... Balázs G.: És nem mehetnek föl a lakásba... Makkai A.:.. .akkor minden valószínűség szerint nem félrevezetés szándékából született ez a mondat, hanem azt jelenti: sejtem, hogy Zsuzsiék háza előtt van, mert tudom, hogy oda jár, és van neki egy piros Volkswagenje. Tehát a pragmatika ezzel kezdődött. Na most hát idiómákra is lehet igaz, mármint a célzás. Például az angolban egy felszólítás akkor udvarias, hogyha nem felszólítás, hanem kérdés. Telefonálok a dékánátusra, a főnökkel akarok beszélni, és a titkárnő veszi fel a kagylót. Azt mondja: May I ask who ’s calling? ’Szabad megkérdeznem, hogy ki telefonál?’ Ha én ezt szó szerint veszem, és azt mondom, hogyyes, akkor ő riadtan leteszi a kagylót. Erre azt kell felelni, hogy 1 am Professor Makkai from the Linguistics Department, vagyis hogy ’Makkai Adám vagyok a nyelvészeti tanszékről’. Ha elég fontosnak tart, akkor azt válaszolja, hogy Please, wait a minute, azaz ’Kérem, várjon egy pillanatot’. Ha nem vagyok elég fontos, akkor azt mondja: He is out of the office for the time being, azaz valami ilyesmit, hogy ’Sajnos nincs az irodájában’. Az eladó is azt kérdi: May I help you? ’Szabad-e Önnek segítenem?’ Nem azt mondjuk, hogy Yes, hanem hogy mit akarok, hogy kenyeret vagy cukrot vagy bármi mást. Balázs G.: Mondhatok erre egy pesti párhuzamot? Durva egyébként, vagy csak egy kicsit. Szóval amikor valaki áll a metróban az ajtó előtt, mögötte meg valaki le akar szállni, és megkérdezi, hogy: Leszáll? Az visszaszól: Nem, még röpködök egy kicsit. Ennyit a pragmatikáról. Még egyetlen kérdést engedjél meg, aztán körülbelül a beszélgetés felénél tényleg átmegyünk az irodalomra, az nekem már sikamlósabb terület lesz, bár ez a kérdés is sikamlós... Mi a véleményed a magyar nyelvészetről? Makkai A.: Valamikor nagyon nagy volt, főleg amikor Gombocz Zoltán, Zsirai és mások művelték. A magyar történelmi nyelvészet és a finnugrisztika kiválóak voltak. Hajdú Péter akadémikus, a Finnugor Tanszék valamikori vezetője régi jó barátom volt, ami onnan eredt, hogy az öccse, Hajdú István volt az osztályfőnökünk a Református Gimnázium általános iskolai tagozatában. Az onomasztikában, de sok mindenben másban is nagyon nagy volt a magyar nyelvészet. A magyar morfológia végtelenül érdekes; Elekfi László munkásságát tartom egészen kiemelkedőnek ebből a szempontból. Balázs G.: Ö írt is Rólad. Mármint a tudományos életedről - nem véledenül egyébként. Makkai A.: Végtelenül szeretem Laci bácsit. Kiváló volt még Fabriczius Kovács Ferenc, 172
