Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 8.)
kapálnak Pálék”. Nagyapám vezetékneve volt Pál s ebből következett, hogy valamennyi gyerekét így hívták. És persze, anyám után engem is. Hátha még azt is tudta volna a világ, hogy Pál nagyapám is törvényen kívül született! Gecse volt a valódi apja vezetékneve. Nekem is megmutatták egyszer az ős- Gecsét! Furcsa érzés volt úgy néznem rá, hogy az a villás bajszú, aprókat lépő, szúrós szemű, azelőtt sose látott ember a vérrokonom. Összes ősömet összeszámoltuk egyszer Dorogi tanító úrral. Nevezetes névváltoztatásom idején történt ez, amikor az őáltala vezetett negyedik elemi osztályba kerültem. Hamar meglelte bennem az alkalmas tanítványt, én pedig az alkalmi apát is részben pótló, művelt embert. Ekkor kezdődött máig tartó barátságunk. Vigasztalásomra találta ki, hogy szedjük össze lehetséges őseimet. Noha magyar történelmet csak abban az évben kezdtünk tanulni, a felmerült neveket és eseményeket rögtön örökre a fejembe rögzítettem. Nagyapám és Gecse dédapám akkor még élt, ezért csak a föld alatt lévőket szedtük sorba. Ukapám születésnapját szóbeli közlések alapján 1790-re tehetjük. Arra az időre esik tehát, amikor II. József kezdte visszavonni a rendeletéit. Szakértők szerint hatvan év volt akkoriban az átlagéletkor, így számítva pedig ükapám ükapja együtt született a Vizsolyi Bibliával. Ha további négy felmenőmről is gondoljuk, hogy együttesen legalább kétszáz esztendőt kaphattak a Mindenhatótól, akkor 1389-nél, az első rigómezei csatánál tartunk. Még kétszáz évvel korábbi ősömmel a harmadik keresztes hadjárat hordáinak átvonulása idején vajúdik anyja, miközben Anonymus a Gesta Hungarorumot körmöli. Újabb kettőszáz év és még négy rokonom, amelyek legöregebbje tanúja lehetett Vajk megkeresztelésének, ha éppen arra járt. „íme, huszonvalahány atyádfia - nevetett rám a tanító úr. - Kisebb létszám egy átlagos lakodalmi, vagy temetkezési gyülekezetnél -, és átölelitek a Kárpát-medencében zajlott magyar történelem ezer esztendejét!” Tetszett nekem ez az áttekintés, emlegettem is baráti köreimben. Sűrűn igényelt életrajzaimban ellenben visszafogottabb voltam. Egyre kevéssé tartottam ugyanis valószínűnek, hogy a káderesek, vagy akárkik, akiknek a kezén átmegy az életrajzom, nagyon főzve lennének attól az őstörténettől, hogy ükapám csordás volt és gyalog hajtott marhákat Milánóba, a másik előd meg parádés kocsis volt, a harmadik tanyás, a negyedik nádi betyár, a többi meg vá- káncsos, kubikos, napszámos, félrészes. Akármi. Egyszerűbb volt az a meghatározás, hogy felmenőim szegényparasztok. A káderesek számára ez jól érthető kategória. A minősítés szempontjából pedig igen hasznos. Csak a proletárság volt előkelőbb, meg a tizenkilences múlt. 42. Igazított görnyedő pózán a tolmácsnő, én pedig felajánlottam, hogy mégiscsak orvosért megyek, illetve keresek egy ülőpárnát, ami bevett használati tárgy az ekkora templomokban. Avagy mit szólna, ha vállára teríteném a kabátomat? Hevesen tiltakozó fejmozdulatából arra következtettem, hogy terhére van ajánl- kozásom. Úgy gondoltam azonban, mégis élénkítenem kellene valamiként a lefulladt légkört, s ha másként nem, hát azzal segítek neki, hogy elterelem a figyelmét 124
