Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Békássy Ferenc versei

Learattuk itt a termést rég;

Mikor lesz ott aratás elég?

Arató katonák! Mikor lesz elég?

Pápa, 1914. szeptember

[Költő akartam lenni...]

„Nem írom pennával Fekete te?itával De szablyám élivei Ellenség vérivel Az én örök híremet. ”

Költő' akartam lenni,

Lantot kezembe venni,

Pengetni húrjain

Fenn-zengő hangokat - Ezüst harangokat Míg bírják ujjaim;

Csodás összhangokat Akartam én vezetni,

Amerre járok, verni Arany szín-magvakat,

És lelkem vágy-hevével Színes költő-tüzével Fakasztani, növelni Varázs-virágokat.

A sors megirigyelte,

Ma mely vihart arat;

A kezemből kiverte Felajzott lantomat.

Kardot adott helyette.

De nem lehet elölni A szent örök-tüzet;

Fia vak füst fojtaná,

Ha vész fullasztaná:

Új lángvillámot vet;

S viszem harcizajba,

A visszás vad morajba Szikrázó lelkemet!

1915. június