Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Betyárok Magyarország peremén
Minden fényes tavaszon. Hosszú haját levágta, S kitette a kapuba Három vitéz cimbora: Egyik Györgye Szelezsán, Másik Mitru Argyelán, Harmadik Jón Moldován. Hegyi Endre fordítása *** VÖLGY A VÖLGYECSKÉK KÖZT... (Szlovák betyárballada) Völgy a völgyecskék közt, lankák hajlatában, Tudok ott egy aklot háromszáz birkával. Körötte sok pásztor nyeggeti dudáját, Az én cimboráim hallgatva csudálják. Aztán a juhászok mind elszenderednek, Az én cimboráim útrakerekednek. Mennek az akolhoz, betérülnek nyomban, A legszebb húsz birkát kivezetik onnan. Halkan fiúk, halkan, óvatosan ott benn, Vezérürü szarva meg ne csendülhessen. Ha csak az csendülne, de egy bárány béget, Hej, az akasztófát megkapjuk evégett! Bizony fel is hoztak Besztercebányára, Ajtót nyit a hajdú, vár a sötét zárka. A sötét zárkában cimborákra leltem,- Gyere közénk pajtás! - üdvözöltek engem. Hogy közéjük ültem, font kenyeret kaptam, Korsó vizet hoztak aztán, hogy ihassam. S eljött, íme, eljött ama vallató nap, Királyi bírák rám szentenciát rónak.
