Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Betyárok Magyarország peremén
Bírák asztalához engem megidéznek, Fölkérdi a bíró: - Halljuk, mi a vétked?- Adj tizenkét évet neki! - szól az ügyvéd - Haramia volt ez, nincs számára mentség! - O, ti urak, urak, királyi ítészek, Mért ilyen kegyetlen a ti büntetéstek? Ráfelel a bíró: - Te selma gazember, Nosza föllebbezz, ha nem éred be ezzel! Meg is appelláltam, nem fogytak az évek, Csak bánata nőtt meg asszonykám szívének. Mikor a galgóci erdőkön át hoztak, Illává falai elémbe ragyogtak. Ulavai börtön, börtönöknek pokla, Font kenyér egy napra, hat órán át vasba, De nyomorult sors vár a veszendő rabra! Rácsos, erős falak állják el a napot. Uramisten, én már holtig itt maradok. Fodor András fordítása *** FIÚT NEVELT EGY JÓ ASSZONY (Kárpát-ukrán hajdamák-ballada) Fiút nevelt egy jó asszony, Örvendezett néki nagyon. „Ne örülj te nékem, anyám, Nem fogok én szolgálni ám, Betyár akarok én lenni, Embereknek vérét venni.” „Vér nem azért van, hogy folyjon, Hogy mint folyóvíz omoljon, Eredj inkább mély folyóra,
