Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Zalán Tibor versei
a fölé megülő állandósult semmitől Egy kapura festem rá a képedet magyaráztad vagy inkább dadogtad az egyfolytában szakadozó telefonba váratlan hívtál készületlen és kelletlen voltam de milyen kapura milyen képet hol a baszom kapu s ha becsuktad magad mögött miért az orrom előtt csaptad be vigyorogva - teszem most hozzá Lábbal vittek át rajta vagy angyalok röpdöstek ki s be a résein ezt az egyet azért még elmondhatnád - de ne Hagyd el Menyus bogarakat festettél már amikor festettél vagy téglafalakat melyek mögött az öreg Magritte köhécselt bemászták nagy zöld bogarak és mit se bánta békén szürcsölte pipájából a szürrealista dohányt Bogarakat és falakat festettél már amikor nem vérző naplementét bőgő szarvasokkal nekem szabad hadonásztál a szélverésben Megengedted ezt is magadnak s hogy ne hasonlíts senkire azt is megengedted magadnak hogy magad magad Hiába könyörögtek messzi nagy piktorok légy a barátjuk kicsit félrelökted a kezüket s egyedül tántorogtál a gyér tomaji göröngyökön kocsmától az iskola megüresedett falai közé falak közül haza hazából meg vissza a kocsma áradó falai közé Egyszer még Dalit is leköpted ne tagadd láttam utánad eredt a lejtős utcán és túl modorosán túl mesterkélten megkérdezte tőled min dolgozol éppen mester hát leköplek baszd meg azon dolgozom Hagyd el Menyus eddig ez rendben is lenne de ki a faszom fogja megfesteni a képemet amelyért előre dolgoztam a nyári táborodban nyári óborokban vicsorítasz ki felém egy aranyos fényekkel összerajzolt felhő mögül
