Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Zalán Tibor versei
humorod az van a szentségit tréfálgatol amott én meg itt rothadok fent egyedül ébren az éjszakai repülőtér több ezer horkoló európa-láger-lakója között félig kiürített sörös dobozt érzek összeroppanni az ujjaim közt s csak meredek rá rá a nem létező képre mely egy kapura van festve és a semmire van jól felakasztva Kapu van a kapura festve ezt látom már jól de hogy értelme mi honnan tudnám s még azt sem tudom eldönteni így nézve Lisszabonból a festői nemlétezésre melyik az igazi kapu a kapu-kapu a festett-e vagy amelyik a festettet tartja és a vér ami a deszkák résein közül előszivárog melyik kapu festéke vagy vére s ki vérzik a kapun túl vagy ki énekel vagy kinek a nyüszítése vegyül bele az Atlanti-óceán meg a hullámzó Balaton meg a szétvert kispesti Honvéd-pálya közös morajába vegyül egyenesen bele a téglafalon előseregíő hatalmas bogarak fémes zúgásába s ki rángatja belülről mind reménytelenebbül a kaput melyen se itt se amott nem volt s nem is lesz már soha kilincs Lehet már vagy három évtizede, hogy .közöm van" Zalánhoz, közünk van egymás, nekem a verseihez is, persze, neki pedig a verseiről való vélekedéseimhez Valahai Mozgó Világ prózaszerkesztőként - mielőtt közreadtam volna, mert persze, hogy közreadtam - nem keveset ironizáltam első szépprózai kísérletén, ő meg azóta is redaktori értetlenségemen, amely a Blue Dolphin cím alatt roskadozott, odáig feszülvén a húr, hogy egyházashetyei parasztházam egyik külgerendájáról elzsákmányolta (az oda nagyon nem illő) kék műanyagdelfineket csilingeltető széljelzőt. A költő filológusai figyelmébe ajánlom azt is, hogy Beizsenyi Hegyhátszentmártonban című remeklése (na, na...) egy olyan egyszerű kérdés nyomén jött létre (mely kérdés talán a budai Horgásztanyán hangzott el (haltöpörtyű, Istenem...), ahol akkor kezdtük el észlelni fogyasztásunk valamelyest túlzó jellegét amikor a pincér már nem hűtött pohárban hozta ki a pálinkákat jelezvén, hogy ő is észlelt valamit tehát: .Hogy a ...-ba (-be) lehet hogy egy mai magyar költőnek nincs Berzsenyi-verse?" Lett pár napon belül: három oldalnyi, merőben alkaioszi metrumban és modorban, ha a szigorú bölcsészet moroghat is itt-ott zalánba gyúrt dániel, kettős életrajz, merő pannon gyönyörűség. Meg férfierő és férfimagány. Ez a vers lett az első Nagy Gáspár-díjasunk 2007 májuséban. Itt meg ez a Menyus- vers. (Halott barátokkal ülünk egy asztalnál, most már ez így megy.) Szegény, ahogy villogott a szeme a vállai közé húzott fejéből, itt Helyén az éjszakában, délutánonként meg Tomajban cikázva. Nekem is igéit egy képek egy fotó alapján, amely a falu legszélső házéban (a volt polgármesterében), mindjárt a Kunoss-ház (falunk kettes számú lírikusa - Bányászhimnusz..) tőszomszédságában készült volt a modell szemébe két söröskupak szorítva, igazi menyusi ihletforrás, véltük a fotóssal, akit nem láttam a kupakoktól. Meg egyébként sem nagyon. A mostani Zalén-versről - hogy van is, meg nincs is - a lókai téren a Kiadó nevű alternatív helyen értesültem, szokásos ősz eleji konzultációnk alkalmából. Démoni a mögöttes kép, Európa legszélén egy magyar család, a nők álomba szipogják magukat a repülőtéri koszos szőnyegpadlón, a költő meg étien, de főleg .szomjan" cikázik, szabad papírosfelületeket gyújtván, mert éppen ott és éppen Pannónia, és éppen szegény Menyus. Azután - a lókai téri igen szolid együttlét után - randevú másnap hajnalban a Keleti pályaudvaron, egy hajnali gyógysörunikum tárgyában, az ő vonata hattizenháromkor Csabára, az enyém hattízkor Szhelyre, a vers megvan, rápillantok, gyöngybetűk hozzák a koszladt csarnokba a luzitén atmoszférát .Ott a laptopod, mire leérsz, le is másolhatod, aztán átnyomod a nyomdába egyből, ha jó, ha nem." Mire leér-leérek (le, le, le - nyekergí a dőlyfös pesti) ott (itt), bent a lapban a veis. Mondjuk tűrheti minőség - mondom megrendültén. Menyus meg valami nagyon csúnyát sziszeg az égből: .Már festelek benneteket szarháziak' Mindebben nincs semmi tanulság. Ha csak az nem, hogy vannak körülmények és vannak a körülményekben versek És semmi közük egymáshoz. A jövő héten viszont Hévízen lesz rituális őszi megjelenésünk (hadd valljam be: mindketten a Csokonai Társaság elnökének személyes tanácsadói vagyunk az ám...), és az elnök úr, aki konkrétan fogoivos, a találkozásunk pillanatában ránk mordul: .Hadd nézzek a szátokba!", a kedves asszisztensi kéz már nyitja is a hűtőszekrényt amelynek beltere gyógyszert még soha nem látott és iszunk mert inni muszáj, és innen kedv, remények lillák és lollim - mi a franc jelző van itt? - szemöldöke és mindenki együtt a versben. Vagy hol. (A K.) 96
