Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Csorba Csaba: A napon
Zsoltika Durr.- Nem megyek úszni. Durr.- Nem... Durr. (sírás)- Ne-hem mehgyek uhúúszni... Durr. Durr.- Szólj, ha meguntad, mert megfájdult a tenyerem.- De én akkor sem... Durr.- ...úszók... Durr.- ...a Feribácsi nélkül... Nincs durr.- Mi van?- Nincs Feribácsi, és valami szadista Qoüpp) hülye helyettesíti.- Mi van a vén szarossal?- Feribácsi nem vén szaros... (hüpp) (büpp) nem tudni, mikor jön legközelebb. Nincs durr.- Édes fiam, nálam nagyobb szadista nem lehet az oktatód. Ha nem a törött kezeddel szeretnéd törölgetni a véres orrod, akkor most felveszed a fürdőga- tyád, és indulunk az uszodába. Flümm?- Már mondtam, hogy-----D urr. Durr. a kényszeredett kéjért korhadt uszodaszagban a régi fürdőház iszamos deszkáin megoldod fürdőruhád FeribácsiZsoltika Bezártság; nemcsak a tettes, de az áldozat is visszatér a gyilkosság színhelyére. A gyerekzsivaj pillanatnyilag távol tartja a vízcsobogás hangját, ez Feribácsit kissé felszabadultabbá teszi. A gyerekek örültek a váratlan meglepetésnek - vagyis neki -, és látszott rajtuk, hogy fogalmuk sincs az ő kis személyes univerzumában frissen felrobbant szupernóváról. Talán így van ez rendjén. Tragédiamentesnek szeretik; biztos pontnak látják, aki nem szekírozza a gyengébbeket, és nem hajszolja halálra az úszni tudókat sem. Mindenesetre az uszodába beszűrődő fény és az ismerős (de gyilkos) víz közeli látványa jobban felkavarta, mint ahogy azt előre elképzelte. 79
