Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - Csorba Csaba: A napon

Kieső percek - éberkóma-szerű állapot - úszni tanuló gyerekek - fulladozó nénikék árnyképe - síró kisfiú---- ...sem fog menni... (hüpp)

Feribácsi eszmél.- Mi baj van, Zsoltika? Elismételnéd?- Nem bírom a víz alatt, (hüpp) fázom, csípi a szemem, és már (hüpp) elfáradtam, és...- Gyere. Erősítsük a tüdődet egy kicsit, megnézzük meddig bírod.

Félénken, de beugrik a vízbe.- Majd én számolom. Mehet? Egy...

(ugyanebben a medencében)- Még csak tíz másodperc, bírnod kell még egy kicsit! - gyengén ráteszi a fejét a gyerek úszósapkájára.

(és KURVÁRA nem volt itt senki)- FIúsz

(SENKI nem húzta ki őt)- Flarmincöt

(a négyes sávban)- Ötven (látta, hogy)- Fiatvan

(de már tudta, hogy ezúttal)- Hetven (vízé lett)- Kilencven

(belerúgott volna a vízbe, vagy belepisált volna, csak hogy)- Kilencvenöt (?az aki szép?)- Száztizennyolc (zubog zubog zubog)- Százharminc

(mostan kékesszürke arcokról álmodom)- Száznegyvenkettő

Feribácsi eszmél. Először azt hiszi, visszament az időben, és újra az asszonyát látja, de most az asszony sovány, kicsi, éppen akkora, mint egy gyermek. Feribácsi visszamenekülne az éberkóma langymelegébe, de képtelen. Visszatartják a lábujjait nyaldosó, klóros hullámok és a vállára nehezedő kezek.

körtehullából buggyant mézcseppen dongó lakmározik taréjos ezüstsisak villog a víz

80