Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Varga Virág versei
VARGA VIRÁG Angyalok városa Néma folyó felett hallgatag hold csüng, sarlója a változó napoknak, kapuk nyílnak befogadásra készen. Angyalok futkosnak szélverte viharban, kabátjuk,akár a fehér tűz, lobog. Utcák, sínpárak, melyek találkoznak a végtelenben, ám ez a távolság mégis olyan kicsi, mint a tér, amit behatárolnak. Szürke házak, akár ezüst ládák, a korai napfényben, csillognak. Boldogtalan városok, ahol ráérősen folyik az életek tékozlása, fenyó'ágszagú boltok kitárulkozása, borostyánok indázó kúszása a falakon. Villanó bádogtetők, idegesen felpattanó ablakok, elbódult látomása egy városnak, íves híd a folyó felett. Megint int az idő. Elrobogó napok lovagolnak, mint végzet lovasai, volt-idők között, ó-városokon át. Azt mondják, ez a történelem: az üvöltő szelek viharában meggyötört lovagok, kolostorok, amikben csak az éppen- hogylét tanúsít létet, s hol kivirágzik a múlt penésze a várfalakon. Szeretem ezeket az ódon emlékezettel teli szavakat, az iszonyatot hozza közel csupán, amire utalás történhet. Üttalan kert burjánzik, elhanyagolt szálló a hátsó részletben, végül a ma vámra beül az ablak mögé, és elkezdi kezelni a kasszát. Elrobogó napok 57
