Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Orczi József versei
0 R C Z I JÓZSEF Ördögfohász 58 Nem, nem és megyek értük én nem megyek - ők jönnek értem ők jönnek hozzám, az ördögök: „taníts meg minket összetenni szurtos-szőrös kezünket imára, a »csenőket és lopókat« jámbor pozitúrával kísérve az elfeledt régi szót: legyen elég, Úr, a haszontalan harcból a minket is téged is megalázó pimaszkodás legyen végre »ad acta«! - Tudod, szívbőljött hálánkra számíthatsz, szent Úr” Elő ítélet Még nem a végítélet, csak olyan elő, statisztikai fölmérés végett. Ott ülnek álnak a kérdezőbiztosok a halálkapu túlvilág-oldalán és kacsintva rátörnek minden érkezőre: „Hogy vagy megelégedve elcseppent életeddel?- lehet egytől tízig számot adnod.” s a második kérdés „hogy vagy megelégedve iménti haláloddal (módjával, méltóságával, satöbbi)?- egytől tízig megint.” És gyűlnek az ítélőszámok sűrűn telerótt íveken. A teremtői Hivatalba begyűjtenek szépen. Ott pusmogás: sumákolni kellene, de hát ezt nem lehet, s a lista bizony Hozzá kerül. A Teremtő Uriste’ belesápad, szent homlokát kiveri a veríték és könnyeivel küszködik a Szem szimbolikus háromszögében.
