Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Hárs György Péter: Freud és a Kronos-paradigma
nem torolnátok-e meg apátok gonoszságát? Ő volt az, ki előbb vetemedett gyalázatos tettre!’ [...] Csupán a nagy Kronos, a csavaros eszű, szedte össze bátorságát: ’Anyám - szólt -, én megígérem s véghezviszem a művet. Nem törődöm atyánkkal, a gyűlöletes nevűvel!”’ (Kerényi: 1997, 20.) Gaia, az anyaistennő itt kulcsmondatot mond ki, amit fia megismétel: ővolt az, ki előbb vetemedett gyalázatos tettre. És ez a tett ugyanúgy mintává vált, mint e tett megtorlásának a módja. Hésiodostól tudjuk, hogy a „nagy Kronos összes gyermekeit lenyelte, mihelyt anyjuk szent méhéből eljutottak a térdéig. O volt Uranos fiai közt a király, s nem akarta, hogy őutána egy másik isten szerezze meg magának ezt a méltóságot.” (Kerényi: 1997, 21.) Azután mégis jött egy másik isten: „Az orphikus történet szerint a fia megférfiatlanította Kronost, ahogy ő férfi- atlanította meg előbb atyját, Uranost.” (Kerényi: 1997, 68.) Freud meglepő és árulkodó helyen említi meg Kronost. Az Alomfejtésnek. az Alom szeretteink haláláról című részében, ott, ahol a „szülők iránti kegyeletről” beszél. A következőket írja: „Krónosz felfalja gyermekeit, akár a vadkan (sic!) az emse kölykeit, Zeusz pedig megfosztja apját a férfiasságától, és maga ül uralkodóként a helyébe. [...] A mai társadalomban már nagyon elavult potestas patris familias maradványaihoz minden apa görcsösen ragaszkodik ...”. (Freud: 1985, 185.) Freud is. Éreud mindamellett, úgy tűnik, fölismerte a megfeleléseket. A terjedelmes Freud — Ferenczi levelezésben Kronos tudtommal egyetlen egyszer, éppen az Alomfejtés vonatkozó részével kapcsolatosan kerül említésre: „Az Izsák szintén szép. Analóg azzal a tévedésemmel, amelyet Kronosz Zeusz által történt kasztrációjának leírásánál követtem el, a mitológiával ellentétesen, és először magyarázza meg nekem ezt a tévedést.” (Freud - Ferenczi: 2000, 195.) így talán Ferenczinek köszönhető, hogy az Alomfejtés későbbi kiadásaiban a Kronosra, mint apját férfiatlanító és fia által férfiatlaní- tott istenségre vonatkozó szövegrészhez a következő lábjegyzet tartozik: „legalábbis bizonyos mitológiák szerint. Mások szerint egyedül Krónosz herébe ki apját, Uranoszt.” (Freud: 1985, 185.) Van ebben a lábjegyzetben némi önelégült megnyugvás. Ferenczi Izsákját ugyan egyelőre még nem sikerült fölfedeznem, de ebben a pörben ettől függetlenül is érdemes föllapozni régebbi, esetleg terhelőnek számító iratokat, és összeverni azokat Freud tanúvallomásaival. Az Izsák-tör- ténet szüzséje röviden ennyi: Ábrahám hajlandó lenne föláldozni gyermekét egy eszmének, egy istenségnek, de végül az eszme ezt mégsem engedi. Izsák akkor harminchét éves. (Graves — Patai: 1969, 160.) Tudjuk, Freud zz Alomfejtést apja halála után, részben annak okán kezdte el írni. Kronos fölemlegetése az Alom szeretteink haláláról fejezetben szerepel. Freud ekkor negyvenhárom éves. De 1893-ban, harminchét éves korában már megírja első tanulmányait a hisztériáról, és nem gondolhatjuk, hogy a gyászmunka percekig tart. És adódik egy másik párhuzam is. Ábrahám fiai, az idősebb Ismáel és a fiatalabb Izsák más-más anyától születtek, és Freud is apjának második házasságából származó fia. A mesében ott bujkál a mostohaság és a testvérféltékenység. Továbbá, Kronos és Zeus egyaránt legkisebb fiúk. Furcsa ellentmondások: mind a görögöknél, mind pedig a régi Palesztinában az elsőszülött fiút volt szokás „föláldozni”, ezzel szemben Izsák nem elsőszülött, aki átvehetné az apa helyét 52
