Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
tolója, esetleg átmázolt rendszerváltó demokrata lennék, némi fedett belügyi segítséggel. Nagyanyád határozott szavai viszont más, tágabb optikájú jövő lehetőségét nyitották meg előttem. Az első háború után a Szovjet-Oroszországban harcoló magyar internacionalisták történetét elszántan kutató főnököm a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, a drága emlékű Józsa Antal őrnagy tőle szokatlan határozottsággal szerzett egy éjszakai ügyeletes tanári státuszt számomra. Önálló ágy egy honvéd kollégiumban, ideális állapot, közvetlenül a nászút után! Fiatal házasként, szigorú házszabályok közepette villoghattam éjszakába nyúló beszélgetéseink során felügyeltjeimnek, köztük, az akkor még kölyök F. Jóskának, belőle majd a szocialisták idején államtitkár lesz, s hajdani aranyat érő tanácsaimért cserébe nem hagyta, hogy elvtársai közül, munkahelyem igazgató tábornoka, hajdani kollégista társam, K. László kivéreztesse az Antall-kormány frissen megbukott kormányfőtanácsosát. A férfiakaratot reprezentáló katonai kollégiumi hajlékot, egy a korrepetálás fejében szerzett fedett nyári veranda felének birtoklása követte, majd néhány éves vecsési albérleti kitérő után, 1972 augusztusában beköltözhettünk a 44 négyzetméteres kacsalábon forgó rákospalotai öröklakásba. Beköltözésünk napján ért el a hír, hogy az egri kórházban meghalt Barnus nagyapám, aki előtte már újra Tárkányon ette a család által rámért száműzetés, hazai búzából sütött kenyerét, megkeseredett, elfelejtett veterán vöröskatonaként, de mielőtt meghalt, még újrakárpitozta a plébános úr kerevetjét a kommunizmus vén zászlótartója, „vatikáni valutáért” - Isten fizesse meg -, és társadalmi munkában renoválta a falu Eger-patakon átívelő hídját. Ő tehát már nem érhette meg, hogy unokája az újburzsoázia állítólagos tagja a 44 négyzetméter után 1992-ben beköltözhessen a hatodik emeleti Teleki téri tuszkulátumba, hogy onnan az ablakon kitekintve lelki szemei előtt megjelenjék az ó-lábú, tarkoponyájú, inas szikár nagyapja, amint a téren a kondérja fölé hajolva készíti az öhömöt. Ez egy igazi családon belüli karrierív: a Teleki tértől - a Teleki térig. Nagyapámnak, felkerülvén az egyre inkább nyújtózkodó fővárosba, lassan csak-csak kicsinosodott a karrierje. Winkler dédapám után, immáron a második szerencselovag. Az egyik Frankfurtból, a másik Mezőtárkányról. Delmár úr, illetve Marialaki úr felfogadták állandóra az ügyes és szorgalmas ácsot, aki ráadásul lakással járó éjjeliőr is lehetett a Béke téri fatelepen. Onnan járt át hétköznaponként az átellenben lévő talponállóba Virág úrhoz néhány fröccs erejéig, s vasárnaponként későbbi nászurához a Tüzér utcába múlatni az időt a cigányszó mellett, s időnként felkurjantani, ahogy Jávor Páltól látta: egy liter vöröset Sándor, de tisztán! így került anyám, tizen éveinek elején két testvérével együtt az angyalföldi Béke utcai fatelepre, s láthatta naponta, hogyan csúszik le apja torkán a tandíj. A hajdani vöröskatona - akinek a bor nemcsak az élvezeti cikket, de a menekülést, a mámor adta szünetet is jelentette a kilátástalanság idején - hitt, mert hinni akart az orosz paradicsomban, a népek örömét meghozó kommunizmusban. 31
