Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

Reggel, egymással versenyezve habzsoltuk be a tojásrántottát, hogy mihamarabb elindulhassunk az angolparkba. „Gyere betyár”, vagy éppen „noked- li”, attól függően, hogy apámnak melyik becenevem tolult az ajkára, „vár a világ, meg az alagút!”

Imádtam a millennium évében avatott kisföldalattin bebújni a föld alá, meghódítani a sötét labirintust s aztán a ligetben kibukkanni a fényre. Ott már várt a jegenyefa tartású, fehér kötényes ősz öregúr az ördöglakatra emlékeztető pereccel és az ismerősnek kijáró kedves szóval, na meg a rubinpiros málnaszörppel. Amikor évek teltével először ittam valóban málnából sajtolt szörpöt,

Áttört akt (1947)

A nő (1985)

teljesen elképedtem. És mégis! Azt a gyermekkori hamis ízvilágot, még mindig érzi az ínyem. Jó volt, Isten látja lelkemet, jó volt az a hétszín piros, apám adta zsebpénzből vásárolt, pikáns kátrány íz.

Az angolpark maga volt az álomvilág. Beülni az óriáskerékbe, befészkelőd- ni a felhők közé - úgy éreztem magam, mint Blériot a híres repülő, aki először lebegett át a La Manche csatorna felett -, aztán eltűnve a mesebarlangban, hősiesen a tüzet okádó sárkány mögé tolakodva, majd felpattanni a derékszög váz vezérelte kerékpárra s lehagyni az egész világot, a bátorság igazi próbája volt. És a liliputi! Törpék között az óriás! Majd a forgatagba vegyülve, óriások között a törpe.

Talán ennek, a zsigeri mélységeket akkor soha meg nem bolygatott élménynek köszönhetem, hogy valamit megértettem, ha mást nem, legalább egy verset.

És ekkor, zsupsz, egy pillanat Lóci lerántotta az abroszt

13