Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Kemény Katalin: Az istenek
Ha nem mondaná a mítosz, akkor is értenénk, hogy az oroszlán Visnu utolsó aranykori megjelenése. Bali most, az alkonyaiban vált démonná. Neve azelőtt fényt jelentett, mint bármelyik istené. Csak most, az aranykor végén különböztethetők meg majd a démonok és az istenek. Visnu következő megjelenése, a törpe már világosan megmutatja az istenember arcát. Mint a hétéves Zeusz Kronoszt, úgy taszítja le trónjáról a törpe isten a „régi nemzedéket”, Bálit. Vannak mítoszok, melyek Bálit halálnak nevezik. A különbségek már megvannak. Visnu a különbségek világában kijelöli a dolgok helyét. Ahogy felvette a medve vagy a pocsolyában fetrengő vaddisznó testét, úgy veszi fel sorban az emberi lehetőségek alakját. Parasu-Ráma, a brahman fia, védi vállán a bárddá vált napsugarakkal az isteni rendet. De megöregedvén Parasu-Ráma, a brahman fiú nem érti, hogyan feszíthette meg Ráma Csandra, a ksatrija az égi íjat. Az idő törvényét Visnu saját testet öltött lényén tölti be. Visnu Parasu-Ráma megdöbbenve ismeri fel önmagát Ráma Csandrában. A Ramájána egyik változata szerint Ráma Csandra levegőbe repített nyila csak annyi erőt hagyott Parasu-Rámának, hogy visszatérjen erdei magányába, és ott ájtatos gyakorlatokat folytasson. Visnu, az idő nemcsak a hatalom gyakorlását, de a brahmani erényt is a ksatrijának, Ráma Csandrának adja. A következő avatárában Krisna már a vaisják között nő fel. A Világlélek a tehénpásztorok szívében nézi magát. így adja meg Visnu, az idő felfogó kegyelme minden lélek számára, hogy az örökkel egyesülve felébredjen. A titkos tanítások azt mondják: „Az, aki a világokat szüntelenül teremti, három. Brahma az atya, Májá az Anya és Visnu a Fiú. Mindenik magában foglalja a másik hármat, és mind a három egy a Kimondhatatlanban.” A hindu mítoszok tartalmazzák azt a tudást, amit az emberek valaha is megfogalmaztak maguknak a három misztériumáról. Tudják, hogy a világok három részre szakadtak, és mind a hármat ugyanannak a hét hangnak a harmóniája tartja fenn. Az égi Gangá három részre szakadt, mert éltető víz nélkül az a világ is kiszáradna. Kali, Siva felesége, a vérszomjas istennő huszonegy koponyából fűz nyakába láncot, mert ennyiszer vágta le saját fejét, ennyiszer született újjá. Nem is lehet ez másképpen, mert Visnu háromszor hétszer újította meg az életet: ennyiszer öltött testet, hogy a világ kerekét továbbgörgesse. Az isteni megjelenés hármasságában a mozdulatlan és a mozgékony elem megnyilatkozását ismerik fel. A mítoszok szeretik Brahmát szellemnek, Visnut léleknek, Sivát világnak vagy életnek nevezi. Máskor Nara, Nari és Virádha, az apa, anya, fiú nevét találjuk. Jelenti a hindu hármasság az alkotó, a fenntartó, a véghozó erőket, a születést, az életet, a halált. Brahma néha Visnu gyermeke, máskor fordítva. Ez érthető. A Fiú az, aki által megnyilatkozik az atya. A Fiú az, aki által világra születik a szellem. A trimurti harmadik tagja 95
