Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Kemény Katalin: Az istenek
A Brahmannal azonos Visnu lényegét - akárhányszor öltse is magára a földi testet - a természetbe lépés nem érinti. Nem érinti, mert az álmok sorozatán át kísérője marad az éberség. Belesüllyedni a manifesztált világ sűrű álmába, és ébernek maradni, ez csak Visnu kiváltsága. ★ Annak, akinek nincs végleges formája, nincs külső korlátja, annak számtalan megjelenési formája van. A megjelenések sorozata a mítosz, vagy ha úgy tetszik, a világ látható története ez: Visnu testet öltése és elrejtőzése a Májában. Visnu és Siva szerepcseréje az apokalipszis káosza, ugyanakkor a valóság lelepleződése. Visnu avatárája az aranykorban kevesebb isteni esszenciát rejt el. Ahogy egyre silányodnak a korszakok, úgy valósít meg egy-egy avatára mind több isteni lényeget. így leplezi le a halból istenemberré válva igazi lényegét, az embert. ie A megjelenések között első a halemberé. Visnu a hal képben mozdítja meg a vizeket. A mítosz egyik változata szerint ez a harmadik világkorszak végén történt. Brahman álma dagályt okozott (vízözön!), amely mindent elöntött. A démon ellopta a Védákat az alvó istenség ajkáról, és Visnunak, a megmentőnek kellett átmentenie a Védákat az egyik világévből a másikba. A világéveket ez köti össze: az istenségről való tudás, az éberség. Ez^ az, amit Visnu, a Fiú védelmez. így védi meg a Fiú az Atyát, akár a halfejű Oanész, aki a babilóniaiaknak tanította a törvényt. A Védák megmentésére küldi Visnu Szatjaurátának (az önmagától létezőnek, tehát az univerzális embernek) a bárkát. Flogy maga a hal szimbólum mit jelent? Az adott keretek között ennek kifejtéséről (épp nagy jelentősége miatt!) le kell mondanunk. Csak irányító fényként tartjuk fel a gyertyát, melyet a keresztelésről szóló írásában Tertullianus, az embereket halacskáknak nevezve gyújtott meg: „In aqua nascimur, nec aliter quam in aqua permanendo salvi sumus — a vízben születünk, csak a vízben maradva üd- vözülhetünk.” * A teknős megjelenésére jellemző az a falfestmény, melyről az Indiát járó utazók másolatot készítettek. Nyolc elefánt viszi hátán az óriás teknőst, de az utolsó képen (ez a világvégét jelenti) az elefántok összerogynak. A nyolc elefánt, a nyolc világőr, a világot tartó nyolc oszlop a tengerben, az ősvizekben megsűrűsödött anyagot, a föld tereit tartja a hátán. Ilyen hatalmas a tengerben megszilárdult föld, de mikor a világév betelik, nem bírják tovább viselni súlyát, lezuhannak, s a föld feloszlik a tűzben vagy a vízben. Vannak, akik azt állítják, hogy ez a teknősmítosz az ázsiai tengerpartokon talált óriás teknős emléke. A teknős a mítoszban akkor is szerepelne, ha óriás hasonmását az északi vizek partján találták volna meg. Tudjuk, mily jól ismerik a tibeti mítoszok az 93
