Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Kemény Katalin: Az istenek
a két isten között, de Visnu békítőleg szól Daksához, akinek Siva bakkecske fejet (a megújuló nap jelképe!) ajándékoz: „Aki Sivát ismeri, az engem ismer, aki előtte hódol, előttem hódol. Különbség nincs közöttünk. Én kegyelemből születtem, te haragjából születtél.” Visnu és Siva egy. Az idők vége felé szerepet is cserélnek. Visnu haláltáncot jár, és a remeték között, az istenfák erdejében az emberek immár nem tudják megkülönböztetni Visnut Sivától, illetve annak kedvesétől - mert Visnu valójában nem is különbözik tőlük. A szanszkrit Védák és a hindu költemények megegyeznek abban, hogy az isteneket teremtették, de Visnut és Sivát nem teremtette senki. Az orfikusok is tudják, hogy Zeuszt nem teremtette senki. A kezdet nélküli, a soha nem született jelző más mitológiákban is gyakori. De az, amit Visnu és Siva jelent, másutt ismeretlen. Egyetlen nép sem volt olyan erős, hogy elviselte volna az igazi tudást: az egy Isten megnyilatkozása valóság, de a többi isten mind káprá- zat. Umá, a Fény, a Himalája leánya szörnyű aszkézisben élt a hegyek közt, hogy férjéül elnyerje Sivát - az Udvözültet. A bölcs risik kérlelték, elégedjék meg Indrával vagy más ragyogó istennel. De ő kétségbeesetten így kiáltott fel: azt hiszitek, nem tudom megkülönböztetni a valót a valótlantól? Umá az elsötétedő kor mítoszában szerepel. Visnu, a fenntartó ekkor már a pusztító Siva nevét viseli. Annak a neve, aki az istenek között egyedül valóságos, Visnu, mert a Fiú neve egyedül az övé. Visnu, a Fiú, a „vizeken járó” (Nárájana) a tűzszellemmel és vizekkel azonos lényű. A mítoszok néha anyának nevezik, mert ő az idő mindent elviselő, védelmet nyújtó kegye. Siva is az idő, de ő a pusztító, a változtató, az apokaliptikus idő. Visnu az időben az örök aranykor: „ő az, aki nem cselekszik, ő az, aki a világgal kedvére játszik”. „Ha a világban sok Atman ismerő boldog ember lenne, úgy a szatja-jugában élnénk, és az emberek a jót anélkül tennék, hogy jutalmat várnának érte.” A trimurti harmadik tagja Brahma. Neki nincs korszaka. O nem méri az időt, mert Brahma egyetlen szerepe: őrködik a Védák felett. O az éberség szelleme. Ezért változatlan. Ezért mindentudó. Ezért ő a szertartás őre. De mihelyt a hatalomra tör, szelleméhez nem méltó tevékenységet végez, Siva levágja ötödik fejét. * Umá, a Fény leánya tudja, hogy a Fiún kívül nincs valóság. A valóság csak az igaz, a szatja. Aki tudja, hogy a valóságban csak a teljesen megvilágosodott lélek részesül, az érti a Mahábhárata sorait: „Az egyik ezt tudja, a másik azt, de a kezdet nélküli, legmagasabb Brahmant nem ismerik sem istenek, sem bölcsek, csupán egyvalaki, a szent teremtő Nárájana, az Úr.” Csak a teljesen világos lehet azonos a teljes világossággal, csak a teljes éberség lehet „az Úr ismerete”, azonban „a lélek egy azzal, amit megismer”, Visnu csakis a teljes Brahmannal lehet azonos. * * 91
