Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Kemény Katalin: Az istenek
Kinyitott szívéből szökkent elő a kedély, az érzelem és az értelem, ezekből a hold. Szétnyílott köldökéből kiszállt a lehelet, a leheletből a halál. A megszületett istenek helyet kerestek maguknak, és a helyet az emberben találták meg. Agni beszédként ment be az ember szájába. Váju lélegzetként ment be az orrába. Aditja látásként ment be szemébe, a hold érzelem-értelem kedélyként ment be szívébe. A Véda szava világos. Az istenek a Purusa érzékenysége. A különböző irányú érzékenységből szökken ki ugyanannyi fajta éberség, ezek az istenek. Azonban a megteremtett istenek visszazuhannak a nagy óceánba, és „az éhség és a szomjúság martalékául esnek”. De az éhség és a szomjúság halált is jelent. Az éhség és a szomjúság élni akarást is jelent. Éhségét egyetlen teremtett lény nem elégítheti ki, csupán az ember. Az istenek az ember tagjaiban érzékek és érzékenységek alakjában laknak. Ezek az éberségek a világ őrei. Ok az emberben lakó, soha nem szunnyadó hét világőr. így öltöttek magukra testet az istenek. * Azonban mást is kell tudni. A Jadzsurvéda eredetmítosza elmondja, hogy a teremtő Pradzsápati miként darabolta fel mind több és több részre lényét, hogyan áldozta fel magát, hogyan terjeszkedett mind nagyobbra és nagyobbra, így teremtette a világot és teremtette Aditit, a végtelent, „aki mindent elnyel”. Mikor már nagyobb áldozatot nem hozhatott, megduzzadt (aszvat), és paripává (szva) változott. „Akkor így szólt: ez a test jó lesz az áldozatra. Őrködött a paripa felett, de nem kötözte meg, és egy év múltán áldozatként mutatta azt be magának.” A hinduk nem ismernek a lóáldozatnál nagyobbat. A lóáldozat bemutatójától, így hitték, az istenek semmi kívánságot nem tagadhatnak meg. Brahman ezzel az önkéntes áldozattal tette az embert a mélység és a föld urává. Es a Mahábhárata tanúsága szerint a király, ha a világ ura akart lenni, nem mulaszthatta el a lóáldozatot. Egy misszionárius leírásából emelünk ki néhány külsőséget. A folyóparton négyzet alakú tért jelölnek ki. Keleten Indrának (a levegő urának), délen Jamának (az alvilág urának), nyugaton Varunának (a vizek urának) emelnek oltárt. Az északi oldalon az áldozathoz szükséges felszentelt tárgyakat őrzik. A főpap, miután egy napig böjtölt, áldoz az eltávozott lelkek- nek (azaz a pitriknekj. Selyemmel és drágakövekkel díszítik az oltárokat. Négy oldalt vizes korsókat állítanak. Ekkor a főpap feleségével együtt „sáfrányfürdőt” vesz (a nap színe!). A másik négy brahmannal együtt meghívják az „összes isteneket”. Ez a XDC századi leírás érdekes módon fedi a külsőségeiben az évezredes puránák leírásait. Meghívják Varunát, a vizek szellemét. A mítoszok a bűntől megtisztító Varunát a legrégibb istennek nevezik. A modern mítoszértelmezők ezt félreértették. A „régiség” nem vallástörténeti régiséget jelent. Az, hogy Varunát a görög Uranosz ősének mondják, világossá teszi az isten lényegét. Uranosz nem történeti képződmény, csupán Varuna egyik arca. Uranosz nem csupán az ég, Varuna nem csupán a tengeristen, ha a későbbi mítoszok leszűkítették is birodalmukat. Varuna az ősi, univerzális érzékenység, az, ami 87
