Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Kemény Katalin: Az istenek

ellenlábasaik. Isten voltuk azon múlik, összeköttetésben vannak-e az életnedvvel, az igazzal. Visnu, a „nedvek éltetője” nyújtja oda az embert megvilágosító erőknek a kelyhet. Isten vagy démon? Nem az erőn, nem a mágián múlik. Az istenek, kinyitván az igaz folyamait, megvilágosítanak, a démonok elsötétítenek és kiszárítanak.

„A holdban gyűlik össze az amrita, s az istenek kiisszák, de a démonok üresen távoznak.” Csak az isteni éberség érzékeny a fényre, csak a megnyílt lélek fogadja be magába a mennyei táplálékot. A Cshándógja-upanisad azt mondja: Az istenek nem esznek és nem isznak, hanem az amritát szemlélve laknak jól. Gyönyörködve merülnek el benne, és miután elteltek vele, kilépnek belőle. Aki ezt az italt issza, maga is istenné válik.

Az amrita szemlélete az örök kenyér, az egyetlen Létező szemlélete. Általa lesznek a lények istenekké.

*

Minden isten fény-isten. Ha nem lenne az, nem lenne isten. „Égi sugarú”-nak nevezik a hinduk a tehenet, és „égi sugarú” minden isten. A déva szó éppúgy a sugározni (div) tőből ered, mint düausz-Zeusz neve. Fényt jelent az egyiptomi Ozirisz és a perzsa Mitra. Perszeusz aranyesőből született. Dionüszosz, a mámor lunáris ébersége a „tűz szülötte”. És ki ne gondolna tüstént Apollónra, a hyperboreusra, a szoláris éberség tisztaságára? Ezek mitológiai közhelyek, melyekre példákat bárki találhat. Most csupán egyet említünk: a Zeusz homlokszeméből (az égi éberség helyéről) kipattanó Pállasz Athéné harcol a gigászok ellen.

A hindu mítosz, minden mítosz ősmintájának kulcsa az, hogy ez vagy az az isten milyen éberségi fokot valósít meg, és hogyan képes közvetíteni az abszolút fényt. És ezzel nem áll ellentétben az sem, hogy az istenek lemaradt emberfokok. Az isteni létforma a lezuhanó első Ádám - itt Manu - útján az első fok, mondjuk így, az aranykori lépcső.

*

Minden nép tudta (az Odüsszeia ki is mondja), hogy „az istenek testben szeretnek megjelenni”. De azt, amit a lóáldozat-bemutató hinduk tudtak, rajtuk kívül talán egyetlen nép sem.

Vannak hindu mítoszok, melyek háromszázezer istenről, vannak, amelyek csak háromszázról, esetleg harmincháromról tudnak. Az istenekről nem sokaságuk, hanem lényegük miatt nem szólhatunk érdemben. Ezt olyan munka számára tartjuk fenn, amelyben alkalmunk lesz lényükbe a világ őselemein keresztül behatolni. Vagy ami ezzel egyértelmű: amelyben az istenszimbólumok tárják fel az őselemeket. A Véda egyszerűen világítja meg az istenek születését. Miután a Világlélek a Purusát az ősvizekből kiemelte, kinyitotta száját, szájából született a beszéd. A beszédből Agni. Kinyitotta orrát. Orrából született a lélegzet, a lélegzetből Váju. Kinyitotta szemét, ebből született a látás, a látásból Áditja. Kinyitotta fülét, ebből született a hallás, a hallásból Disz.

86