Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Kiss Gy. Csaba: Fiume a magyar irodalomban

történetírás rangos képviselője vitatta Szalay érveit, ő azt hangsúlyozta, hogy eleinte a Horvát Királyi Tanács alá tartozott. Ettől kezdve évtizedeken át folytatódott a magyar-horvát polémia Mária Terézia 1776-os és 1779-es rendeletének értelmezéséről. Az 1868-as magyar-horvát kiegyezéssel, majd az 1870- es provizóriummal látszólag holtpontra került a vita, Fiume város és kerülete Magyarország részének számított.

Honismereti munkák, gazdag publicisztika, szépirodalmi művek sora jellemzi az osztrák-magyar és magyar-horvát kiegyezés utáni korszakot. Politikusok, újságírók és költők idézik föl a kikötővárosnak és környékének politikai-gazdasági jelentőségét, mediterrán szépségét. „Fiume Magyarországra

nézve nemcsak egy hű leány eszményi képe, hanem egy igen prózai szükség... Fiume az egyedüli ajtó, melyen keresztül Magyarország a világkereskedelemmel egyenes összeköttetésbe léphet...” - írta a reformkori érvelést folytatva Jókai Mór a Honban (1867. III. 15.).

1877-ben látott napvilágot a Vasárnapi Újságban Herman Ottó méltatlanul elfeledett adriai cikksorozata, amelyben katonáskodásának élményeit eleveníti föl láttató erővel. 1859-ben vitték egységét a Bécs-Trieszt vasútvonalon Szentpéterig, onnan már gyalogosan masíroztak le Fiúméba. 1881-ben két jelentős honismereti munka jelent meg a városról: Jakab Elek A magyar Fiume

55