Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Büki Attila: Abschiedsymphonie

végigsétálna a római császárok fürdőihez méltó korinthoszi oszlopok között és érezné az óriás épületszárnyak tövében, hogy még mértani arányuk is mindent megsemmisítő erővel borul a világra. Egyszer látnia kell a kolonnások monumentális és mégis légies eleganciáját, s éreznie a pogány mitológia bűvöletét, amikor a hófehér szobrok között komponál. Versailles után menjen a végtelenbe a szivárványos utakig és komponáljon, komponáljon! Csakis ez ér valamit a világon.” Köszönöm a biztatást. Talán eljutok majd Franciaországba. Szabad megjegyeznem, hogy őfelségének mások a mércéi, mint az egyszerű halandóknak. Nincs olyan műveltségem, hogy a világ dolgairól ítéleteket mondjak. Ha valamihez értek, az a zene. Persze a zenéhez is a magam módján. Mindenesetre azt látom, hogy a birodalom és az egyház képviselői elsősorban a saját érdekeikért küzdenek a jó ügy nevében. Am a helyzet időnként,

ha szabad így fogalmaznom, nem ilyen egyszerű. Ami jó egyeseknek, másoknak a rovására történik. Az ártadanok társadalmi determináltságuk folytán áldozatokká válhatnak, s a világnak akkor is igaza lesz velük szemben, ha a világot épp a gazok képviselik. Ne értse félre gondolataimat, csupán arra keresem a választ - ami végül összefügg a zenével is hogy a világban sokféle érték van, ami az embert szolgálhatja. Számomra úgy tűnik, hogy az elmúlt század után jelentősen változik a világ... „Maestro! Ne izgassa fel magát! Minden korszak kitalálja a maga Árkádiáját. Ne akarja magára venni a világ összes gondját, mert belepusztul, mint egy betegségbe.”

Főméltósága sokkal zaklatottabb volt, amikor József császártól jött egyenest Eszterházára. „Tudja, ez a József kispolgári, félművelt, autodidakta Anti- krisztus. Némely dolgában III. Péter cárra hasonlít, aki beleszerelmesedett az eretnek poroszokba és elhurcoltatta a templomokból a gyémántos madonnákat. Részeg dragonyosaival belovagolt a szerzetesek kriptáiba, megszállta hi- tedenjeivel az érseki kincstárakat. Szinte követhetedenek lidérces álmai. Ha hallaná kinyilatkoztatásait, erkölcsi elveit, Ön se intézné el egy kézlegyintéssel. Felforrósodna tőle a zenéje, s elfeledné játékos bravúrjait.

33