Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Géczi János: Veszprém-esszé

eltérő szélességű hengerekből egymásra rakott féloszlopa s a palotakápolna előtti Várkút kávája; a Nagypréposti ház lépcsője; a neoromán Szent Mihály- székesegyház testébe beillesztett, a gótikus korszakából megmaradt két ablak­keret, körötte faragott kövekkel; a ferences templom kapuja és fölötte a tim­panonba foglalt istenszem, a Szent Imre-szobor mögötti kápolna előtti járóla­pok; a Körmendy olvasókanonok házaként ismert épület rozettás zárókővel dí­szített kapujának bal oldali kerékvetője; szemben a Nagyszeminárium gyalog­kapuzata; a Világvégéhez érkező számára kiképzett széles teraszra fellépést le­hetővé tevő kettő grádics. Majd pedig, a hazavezető úton, a Kiskapu után, a vörös kőlapokkal kirakott lejtő s időnként három-hat lépcső; jobbra, a völgy mélyébe leszaladó, dolomitszikla és iszalagos erdő közé szorított lépcsőzet. Veszprém környékén fejtett, gyorsan formára faragott vörös kövek között osonok hazától hazáig, de legalább a házak tömegéből kidudorodó, faragott fi­gurák nem állnak strázsát utam mentén. A balácai kőtár figyelmeztetett arra, hogy ebben a barokk óvárosban a szobro­kon túl nincsenek alakos faragványok. Strasbourgtól Kassáig minden Veszp­rémmel azonos korú város, pláne fejmagasság fölött, telve különös lényekkel, amelyek egyik fele állat, a másik ember, vagy ha állat is, feltűnő emberi voná­sokkal, vagy olyan lényekkel, amelyek a túlsó világra, a mennyre utalnak. Veszprémet, emberfej magasságtól, nem népesítik be különféle szörnyek, nincsenek nagy szemű, nyelvlógató figurák, tekergő testű rémek, akik száján át ömlik alá zivatarban az esővíz, nem látunk falból előlógó kutyákat és krokodil­főket, s nincsenek házgerincen, ereszcsatornák szögletén, huszártorony tete­jén magányosan álldogáló pallosos alakok, mitológiai lények, keresztény attri­bútumokba kapaszkodó, koravén szentek, akik éjjel-nappal szemmel tartanák az itt élőket éppúgy, mint az erre ténfergőket. Veszprémnek nem kell a külső szabályozás, nincs szüksége a kőből-fémből-agyagból csinált rémalakok felügyeletére, megoldja azt másként. Arra sincs szüksége, ha már a gonoszsá­got elkövetett bűnösök nem látszanak, hogy a bűnösöket aljasságukra emlé­keztető figurák előtérbe kerüljenek. Itt sok mindent, de leginkább bármit sza­bad titkolni, a vétkességet illik nem megvallani. Nincsenek úton-útfélen allegorikus figurák, amelyek a helyes és követendő morálra emlékeztetnek: a hiányuk teszi meg ezt. Mifelénk egyedül az egykori várkiskapu mellett épült barokk Nagypréposti ház emeleti falán láthatóak alakfaragványok, de hogy ne legyenek hivalkodóak, a könyöklőmezők festettek, s közöttük féldomborművű angyalfejek találhatók. A lépcsőfeljáróhoz vezető tűzfal törése utáni felület egyik angyalfejét gyerekko­ri kövérkés képemről mintázták, ugyanis azon a helyen nem találták meg a ki­lencvenes években épületet restaurálok az eredeti figurát, legalábbis ezt állítja Felhősi István, a pufók figurákhoz vonzódó restaurátor. Mindazokkal, akikkel korábban, a városban elszórva szobrokként találkozhat­tunk, a Szentháromság téren összegyűjtve ismét összefutunk, s összemérhet­jük alakfelismerő képességünket. Van itt újfent Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Szent István, Szent Imre, nem is említve az Istent, Jézust, Máriát, 18

Next

/
Thumbnails
Contents