Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Géczi János: Veszprém-esszé
húzódnak meg. Mindenkinek vannak ilyenjei, nekem is vannak eufemizmusaim — még Veszprémmel kapcsolatban is. Drága mesterem egykor arról beszélt, hogy tápéi felmenője közeli kapcsolatban állt Rózsa Sándorral; akkor ugyan, amikor megvallotta családja titkát, nem így értettem, de ma már tudom: a szépmama az alföldi betyár szeretője volt. Az Eufémia-aktában szereplő prokonzul csábítása sem lehetett más, mint szerelmi, s hogy a római nem zárhatta karjaiba a leányt, hát bosszút állt rajta, mindenféle módon megpocsékolta a lány szépségét. Magam, ha Veszprémről szóltam egykor, bizonyosan eufemizmusok segítségével tettem ezt, részben kíméletből, részben kényelemből. A városunk embereiről szólva is többnyire így járt el mindenki. Ányosról beszélve például Kazinczy és Pálóczi Horváth. A Veszprémben fiatalon meghalt papköltő, Ányos Pál halálának oka nem tisztázott, az eufemizmus fátyla borul rá. A hivatalos verzió szerint az Elefántról Fehérvárra két napig utazó költő a szekérúton szerezte aranyerét, amelyet a fehérvári bűzös levegő elfertőzött. Baját kúrálni egy veszprémi orvoshoz fordult, de enyhet és gyógyulást nem nyert, végül rettenetes fájdalmak között múlt ki. Kazinczy, aki gonosz és jól értesült ember hírében áll, levelében úgy számol be Ányos haláláról, hogy egy horatiusi idézetet citál az ódák könyve 27. énekéből: Digne puer meliore fiámmá! (Szegény fiú, jobb tüzet érdemeltél volna.) A klasszika-filológusok értelmezése szerint e mondat a rossz szerelem tüzére utal, amely fellobbantására vagy prostituált, vagy meleg fiú képes. Hogy kurva vagy hímringyó^ okozta-e Ányos halált okozó sérülését, nem tudjuk. A homályt fenntartja Ányos barátja, Pálóczi Horváth Ádám is, aki levelében feljegyzi, hogy nem kérdezhette meg a haldoklótól, milyen sebe van. Ányost betegségében egyetlen szerzetestársa nem látogatja meg, mintha büntetésben lenne. A haldoklónak rémlátomásai vannak, retteg a bekövetkezhető haláltól - attól, amelyet a legtöbb szerzetes örömmel szokott hívni. Amikor a helytörténész monográfiájában elősorolja a Balatonfüreden járt nevesebb vendégeket, köztük találjuk Oscar Wilde-ot is. A neves ír származású angol író-költőről azt jegyzi meg a szerző: Füreden, Keszthelyen és Hévízen is megfordult. Azt hallja ki a veszprémi: Veszprémben is. Mivel a rokona Zircen lakott, ha pedig a Balatontól Zircre felutazott, akkor Veszprémet érintette, így tehát bárki veszprémitől elvárt, hogy a világpolgárra kétértelmű megjegyzéseket aggasson. A jól értesült sokat mond és szándékosan elhallgat. A szerkesztőség irodájának helye alapján Vár ucca 17.-nek nevezett kiadvány művelődéstörténeti sorozatában került napvilágra az Ányos Pálnak szentelt gyűjtemény: szegedi irodalmárok rekonstruálták a poéta minor veretes nyelvű levelezését s a barátok válaszait. Utóbb, jóval túl a kiadó átalakításán, új Ányos-kötet jelent meg: ha fennmaradt prédikációit nem is, de összegyűjtött verseit és leveleit tették közzé. A Dubniczay-házban található László Károly- gyűjteményben (a legszebb, ám a legbizonytalanabb Rippl-Rónay-portré termében) megtartott kötetbemutató után a két tekintélyes irodalomtörténészt, köztük a Kárpát-medence újkori költészete kitűnő szakemberét, barátomat és 2
