Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Géczi János: Veszprém-esszé
G É C Z I | Á N 0 S Veszprém-esszé (EGY KÖNYV UTOLSÓ FEJEZETE) A velencei Campanile mintájára készült rovinji dómról és környékéről készült fényképek a zúzott lila, mondhatni csupa véraláfutásos borítójú könyvben rejtőznek, miközben ez a könyv frivol módon az időnként vendégeket magába fogadó nappalim könyvszekrényének fő helyén áll. Csupa ellentmondás köttetett be abba a kicsi könyvbe, amelynek a címe rovinjll. Veszprémből éppen meglógva, Rovinjban töltöttem el eddigi életem legjobban sikerült, könyvírásra fordított idejét. Hosszú időt tölthettem ott, nap mint nap előrehaladtam egyetlen novella szövegében és a versciklussal, amelyek majd az elegyes kötet anyagaként kerültek kinyomtatásra. Amolyan miniatűr ékszernek látom a várost, az emlékeimet és a kiadványt egybefogottan. A félszigetre húzódott óváros csúcsán, illetve tetején áll a 304-ben vértanúhalált szenvedett leányasszony földi maradványait befogadó szarkofág s az azt anyaölként körbeölelő templom. Calcedoniában élt Eufémia, a római Filotron szenátor lányaként, éppen Diocletianus császár idején. Vannak neves vallástörténészek, akik e keresztények által vérgőzösnek láttatott császárt nem is gondolják a vélekedés mértékéhez illően keresztényellenesnek, állítják, a híreiméi jóval kevesebben szenvedtek miatta és általa kínhalált. A görög keresztény hagyomány szerint az egyik Mars-ünnepen derült ki, hogy negyvenkilenc társával egyetemben nincs jelen a religio eseményén Eufémia. A prokonzul csábításának is ellenálló, foglyul ejtett lánynak semmi szenvedést nem lehetett okozni: a késekkel kirakott kocsifogat ugyan szétkaszabolta testét, de a kerékbetört szent vérétől menten meg is állt, a sebeket Isten angyala beforrasztotta, a kemencébe sem merte bedobni őt, a parancs ellenére, két katona, inkább maguk szenvedtek kínhalált, az a két másik pedig, aki mégis vállalta a feladat teljesítését, szörnyhalált halt a kemencéből kicsapó lángokban, míg az aréna oroszlánjai, hogy eléjük vetették, elrettentek, és a lány elé kúszva nyalni kezdték lábát. Eufémiát a további rettenetektől az Isten mentette meg: magához vette a lelkét. Majd pedig földrengés rázta meg az egész várost, és nagy rombolást tett benne. A lányból szentté váló lény teteme, azaz az ereklye Konstantinápolyba került, majd Lemnosz szigetére, aztán újra Konstantinápolyba. 300 évvel később rettenetes ítéletidő közepette a szarkofág eltűnt a helyéről, és néhány nap múlva Rovinj mellett jelent meg, a tenger vizén lebegve. Maga a történet szépítő körülírás. Ha másból nem is lenne sejthető, abból igen, hogy a szent neve köznévvé vált, a hétköznapi beszédben mint az eufemizmus megjelenítőjét látták. A legtöbb vértanú- és várostörténetben eufemizmusok bukkannak fel, amelyek mögött rettenetes bűnök és gaztettek 1
