Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Kabdebó Tamás: Arányos költészet (Saáry Éva kötetéről)

Egy-egy ábra kialakításánál bizonyára súg a költőnek képzőművészeti érzéke, fotós mivolta is, hiszen a jó kép, a jó fotó nem csupán ábrázolás, hanem választás kérdése is: mi maradjon, mi távozzék a megidézett, rögzített, átrendezett valóságból.

Aszociative idevágó az egyébként is egyszerre tipikus és aszúbor érettségű

verse

a

CSALÓDÁS

boszorkánykonyhám gőzeiben mennyit érleltelek

hogy

megmaradj valótlanul is szívszaggató igaznak

mindenek dacára

mindenek ellenére

tűk

és

borotvák

rideg

élén

Aki az Éjbe szórt szavak költőjét ismeri, az tudja róla, hogy Éva szinte minden vetületben lényeglátó ember. Kritikáiban, albumaiban ugyanaz a tömör felismerésközpontúság érvényesül, mint verseiben. Kötete szerelemváró sóhajjal indul és a CSÚCSON című hagyományos strófákba rendezett verssel zárul, melyben a szeretet árva madár lesz.

Ne sopánkodjunk ezen. Már az ókori és a reneszánsz költők is úgy rakták rendbe learatott termésük javát, hogy tudtunkra adták, a földi úton az ember egyszer egyedül maradva bandukol. Aki kedveli Hadrianus, Ronsard, Umberto Saba költészetét, az Saáry Éváét is szeretni fogja. Egyetlen magányos tulipánfa többet ígérhet a rekettyebokrok halmazánál.

157