Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Pardi Anna: Titkos csodák manifesztuma

Haydn játszott, komponált: a két kis fadarab kísérte ütemes ötleteit: nincs pénzed állandó mesterre, én vagyok a te oktatód, nélkülözésed kincse, - üzente gyer­mekkora. De egy éjjelen már a két kis dadarab emlékezete sem segített a leendő mes­teren, a dóm előtt állt sötét kétségbeesés holdsütésében; tizenkilenc évesen ki­dobták a karból, hangja megváltozott. A férfikor szerencsétlenséggel így köszöntött reája. Haladjunk hát tovább a fermatákban, a romantikus életrajzi hangnyújtásban\ A mester Stendhalnak elárulta, kidobatásában fegyelmiszerűség vegyült. A túl élénk fiatalember levágta egyik társa kabátjának fecskefarkát, ami megboc- sájthatatlan bűnnek számított. Lakást keresett, nagy nehezen talált is egyet egy Keller nevű parókakészítőnél, aki a katedrálisban gyakran gyönyörködött Jo­seph szép hangjában. Megszánta az énekest, sőt feleségének is lelkére kötötte, hogy ruházkodásáról, étkeztetéséről gondoskodjon. Haydn otthonra lelve szorgalmasan tanult. Míg szerenádokat szerzett, a háziúr és neje nyárspolgárokként azt tervezgették, hogy két leányuk közül me­lyiket sózzák rá az ifjú, nagyreményű, ha jelenleg pénztelen is, muzsikusra. ieieie Hat évig küzdött Haydn a nyomorral. Időközben elhagyta Kellerék házát és Martinez úrhoz költözött, ahol a leghidegebb téli napokat tüzelő híján ágyban fagyoskodva töltötte. A szegények szerencséje egyszercsak kopogtatott az ő ajtaján is. Morzin gróf szolgálatába fogadta. A grófnak saját házi zenekara volt, amellyel az akkoriban szokásos zeneesték közönségét volt szándékában elbűvölni. Az egyik zeneest Haydn szimfóniával kezdődött, s a szenvedélyes főúri zenekedvelők sorában ott ült az öreg Eszterházy Antal herceg is. A darab annyira megtetszett neki, hogy Morzin grófot megkérte, engedje át neki Haydnt. Néhány hónapi huzavona után eldőlt Haydn sorsa, amely Kismartonba hívta harminc esztendőre. A hercegi fölség humorérzékről tett tanulságot a kismartoni rezidenciában felhangzó első hangversenynél. Eredj - mondta a reszkető, szegényesen öltözkö­dött Joseph-nek az akkori Európa egyik legjelentősebb főura - öltözködj föl kar­mesternek, látni sem bírlak így, nagyon kicsi vagy, nagyon hitványul nézel ki; bújjál új ruhába, tégy föl fodros parókát, végy gallért, piros sarkú cipót, de jó magas sarokkal, hogy a termeted megfeleljen a tudományodnak, hallod, menj csak, és mindent megkapsz. És Haydn ment, és öltözött, és mindent megkapott. Csak a tulajdon becsületessége, ama honesta szolgált kárára, boldogtalansá­gára. Mihelyt megélhetése biztosítva volt, beváltotta Kellernek tett ígéretét, feleségül vette annak kelletlen Anna nevű lányát. Ezzel egyelőre húzzuk be a függönyt Kismarton, Bécs, Rohrau ablakán. 155

Next

/
Thumbnails
Contents