Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Pardi Anna: Titkos csodák manifesztuma
Azóta nagy tisztelője Haydnnak, zeneértő módjára megkülönböztetve az üres zenét és a szentségtől telítettet. Ez az utóbbi, amely B-dúr áhítatos hangnemben megbűvölte, kielégítette a boldogtalanságban sínylődő ifjú emberben a boldogság iránt sóvárgó vágyat. A jó zene nem téved, egyenest a lélek mélyére hatol, megcélozza, eltalálja a bánat mélypontját; ezáltal találkozik a szervezetben keringő, lappangó gyógyerő a jóra, szépre sóvárgó elme hatóképességeivel. Még egy lenyűgözi a Haydn muzsikában: a nyájas érzékenység, a ragyogó méltóságteljesség mágikus elegye. Stendhal elmosolyodik: még régebbi emlék merül fel kalandokban gazdag élete romantikus, bűvöletes tájairól. Kora ifjúságában a Maggiore tavat koszorúzó, tavaszi hegyek egyikén kiránduló barátaival leszegett fejjel baktató juhok kecskék csapatát pillantották meg. Most kipróbáljuk, igaza volt-e Vergiliusnak - kiáltott fel Juan nevű barátja: netán hat a zene még az állatokra is? Juan előkapta az ősi hangzatokból ismert fuvolát, lám, a fuvola első hangjaira már az állatok megtorpantak, fölneszeitek, majd köréjük sereglettek. Körbefogták a muzsikust a méla barmok, mire dühösen a pásztor nógatni kezdte őket, de azok alig tágultak arrébb. Csak a fuvola elnémulását követően baktattak ismét tovább ama lombardiai, távoli napok egyikén. Haydn, mint annyiszor, értő, racionális és érzelmi túltengésekben bővelkedő barátjának őszintén kitárulkozik: ifjúsága kedves és szenvedelmes dolgairól egyaránt mesél. Közben tokaji bort kortyolgatnak, a külváros eltűnik, a tény is, hogy a Monarchia tiltja az embereket a politikától, de két elmében virul a zene abszolút örömszerző monarchiája. Mert mi a művészet feladata? Az ellentmondások, az elnyomás világában az örömforrások, a szabadság érzetét növelni. S csak az a művészet maradandó, amelyik ezt meg is teszi, folyamatos örömet ad a későbbi századok másképp szomorú, más módon elte- hetetlenedett embereinek. A jó zene a nehézségek legyőzésének felszabadító erejét sugalmazza. Ebben áll közönségre gyakorolt hatása. Bizarr modulációkból, antik dallamokból az emberiség letűnt korainak küzdelme, szépsége árad. Franz Joseph Haydn Rohrauból, kis parasztfiúként, egyszerű bognár és szakácsnő fiaként került el a 15 kilométerre lévő nagy császárváros Bécsbe. A bognár az egyházközség sekrestyési tisztjét is ellátta, az anya Harrach gróf kastélyában szakácsnősködött. Éltük ünnepi pillanatait a közös zenél- getés, éneklés jelentette. Az apa megtanult hárfázni, felesége énekelt, a kis Joseph az udvari hatalmas gesztenyefák alól becipelt két kis fadarabbal utánozta szülei hangversenyét; az egyik fadarab képviselte a hegedűt, a másik a vonót. A hatesztendős gyermek az önjelölt trióban oly pontossággal ütemezte a traktust, hogy egy alkalommal a Hamburgból odalátogató nagybácsi felfigyelt a tehetségére. Nyomban magával vitte a rokongyermeket, mivel iskolamesterként Hamburgban neki hozott dicsőséget két járásban a csengő hangon, meglepő tiszta muzikalitással énekelgető fiúcska. A szülők papnak szánták fiúkat, ha énekel, könnyebben felveszik a papneveldébe, gondolták. 153
